Rólunk

Gyülekezetünk története 1893-ra nyúlik vissza, amikor egy házi bibliatanulmányozó csoport alakult. A felismert bibliai igazságok, és Isten Szentlelkének munkája nyomán személyes döntést hoztak Jézus Krisztus mellett. Ezt a döntésüket 1893. április 11-én bemerítésükkel is megpecsételték a Pécsi gyülekezetben Mayer Henrik által. Ez a 10 fő, akik nyilvánosan vállalták Krisztust, visszatérve Bonyhádra még nagyobb lelkesedéssel folytatták a bibliatanulmányozást, amit Isten újabb megtérőkkel áldott meg. Még ebben az évben 3 bemerítés volt: május 18-án, Bonyhádon 10 fő, szeptember 15-én 6 fő Pécsen, november 8-án 6 fő Bonyhádon tettek vallomást hitükről.

A gyülekezet dinamikusan fejlődött annak ellenére, hogy sok zaklatásnak volt kitéve a városban, amiről az akkori sajtó is hírt adott. Az évenként megtérő lelkek száma egyre nőtt, így a statisztikai adatok szerint 1940-ben a gyülekezet létszáma meghaladta a 150 tagot. A Bonyhádi gyülekezet missziós központtá is lett, hiszen több alkalommal tartottak különböző konferenciákat és ének-zene ünnepélyeket. Következett a gyülekezet életében egy nap - 1946 június 2. - ezen a napon a gyülekezet több mint 90 %-át kitelepítették Németországba.

A kitelepített testvérek szinte a világ minden tájára kerültek, legtöbben azonban egy németországi lelkipásztor segítségével Meerholzban telepedtek le. Itt egy gyülekezetet is alapítottak, amelyik az ottani megtérőkkel is szaporodott. Az itthon maradt maroknyi „nép” nem veszítette el hitét, mert tudta és hitte, hogy Isten nem hagyja el a benne bízókat. Ebben a nehéz időszakban nagy felelősséggel vette a vállára id. Solymár Imre testvér a gyülekezet gondozását,- aki akkor még fiatal volt- és 40 éven át 1986-ban bekövetkezett haláláig volt fáradhatatlan vezetője a gyülekezetnek. A kialakult helyzet indította el Solymár testvért történelmi adatok gyűjtésére, amelyben nem csak a Bonyhádi gyülekezet történetét írta meg, hanem a környékbeli gyülekezetekét is összegyűjtötte. Ez a röviden összefoglalt történet is az ő beszámolója alapján készült.

Jelenleg a gyülekezetünknek 13 tagja van, de hálásak vagyunk Istennek, hogy nem hagyott el bennünket és mi sem Őt. Nehezen vettük tudomásul, hogy gyermekeink, akik a gyülekezetben nőttek fel, és tértek meg /családalapításuk végett, és hisszük, hogy Isten vezetésével/ más városokba költöztek. Hálásak vagyunk azért, hogy az ottani gyülekezetekbe beépülve végzik szolgálataikat egy-két kivétellel. Továbbra is szeretnénk hűségesek, lenni a ránk bízott szolgálatban, és Istenre figyelve, neki engedelmeskedve járni a nekünk adott úton.