Main menu:
A Cinkotai Baptista Gyülekezet megalakulásának története
A Baptista misszió Cinkotán az 1920-as évek elején kezdődött. Sajnos a gyülekezet első tagjai közül már nem él senki, így a beszámolóban csak a szájhagyományra tudtunk alapozni.
Ha azt kutatjuk, hogy mi az a legkorábbi esemény, aminek köszönhető a gyülekezet születése, egy rákoscsabai testvért kell megemlítenünk (a nevét sajnos nem tudjuk). Gyakran vitt az útja Cinkotán keresztül, s amikor felért a dombra – amiről a falut teljes egészében be lehetett látni –, rendszeresen azért imádkozott, hogy Isten hívjon életre itt egy gyülekezetet. Isten meghallgatta az imádságát, néhány év múlva az ő közreműködésével megindulhatott a misszió a Rákospalotai Gyülekezet támogatásával.
Az első bemerítésre 1924-ben került sor, amit a Cinkota határában folyó Kapera patak víztározójában tartottak meg, nem kis feltűnést keltve ezzel a faluban. Ez tulajdonképpen egy nyilvános istentisztelet volt, ahol az érdeklődők hallhatták a megtértek bizonyságtételét, igehirdetést, és gyülekezeti énekeket zenekari kísérettel. Tizenkét fő merítkezett be ezen az alkalmon.
Jellemző volt a kezdetekre, hogy családoknál tartottak házi istentiszteleteket. 1927-ben vásárolt a gyülekezet egy szoba-konyhás lakást, amit imateremmé alakítottak át, ez azonban az időközben megnövekedett létszám folytán kicsinek bizonyult, ezért 1939-ben egy nagyobb lakásra cserélték, ami a jelenlegi imaház helyén állt. Ezt átalakítás után már egy szolgálati lakással is megtoldották A terület, melyen a mostani imaház áll, 1941-től a Magyarországi Baptista Egyház tulajdona.
Az első években egy testvér járt ki Rákospalotáról igét hirdetni, nagyobb ünnepeken kisebb szolgálócsoport is elkísérte. A függetlenné válás a 40-es évek elejére tehető, amikor a gyülekezet első pásztorát, Miklós István meghívta.
Idővel fiú-, lány- és nőkör alakult, ahol egyéni kérdések, problémák megbeszélésére, közös szolgálatokra is mód nyílt. Vonós-, és pengetős zenekaráról is ismertté vált a gyülekezet. A maximális létszám 60-70-re tehető, sajnos a világháború, és a szlovák lakosság kitelepítése jelentősen megtizedelte a gyülekezet létszámát.
A tagok egy része a közeli Csömör községben lakott, ahol szintén alakult egy gyülekezet, ami hamarosan elérte a Cinkotai Gyülekezet taglétszámát. Mint minden gyülekezet életének kezdeti időszakában, úgy Cinkotán is jellemző volt a misszió mozgalmi jellege, a hívők élete világított az emberek előtt, az egész faluban ismertek voltak szeretetükről, szolgálatkészségükről. Helyi születésű idősek még ma is elismerően emlegetik az első tagokat, a baptista hívőkről kialakult pozitív képet ma is őrzik. Valójában az itteni misszió kezdetben kultúraközi misszió is volt, mivel igen nagy létszámban éltek szlovák nemzetiségűek ezen a vidéken. Éppen ezért a hívő testvérek igen jól beszéltek szlovákul is. Kampányszerű evangélizációt nagyon ritkán tartottak, mindenki hívta a rokonait, ismerőseit a házi, majd később a templomi alkalmakra. A jelenlegi missziót hátráltatja, hogy az eredeti lakosság többsége evangélikus vallású, akik többé-kevésbé gyakorolják is a hitüket. A falu Budapesthez csatolásával igen megnőtt a vidékről betelepülők, és a városból kitelepülők száma. Úgy látjuk, bennük nagyobb a nyitottság, ezért őket szeretnénk megcélozni az evangéliummal.
Jelenleg a Cinkotai és a Csömöri Gyülekezet önálló; de közös pásztora, énekkara, ifjúsága van. Sajátos testvéri, rokoni szálak kötik össze a két gyülekezetet. A terheket közösen hordozzuk, és osztozunk egymás örömeiben is.
Szalai Éva