|
Mottó: „Ti vagytok a föld sója.” (Mt. 5:13.a.)
Néhány gondolat …
Gyere haza!
A főutca egy kapubejárója tövében
középkorúnak látszó, ápolatlan ember kuporog.
Nem könnyű eldönteni, van-e valami baja
is, vagy csak egyszerűen koldul.
Nem néz senkire, nem szól semmit, csak
földreszegezett tekintettel bámul maga elé. Mellette egy ócska
bádogcsupor, s egy állónaptárszerűen félbehajtott kartonpapír, rajta
ez a szöveg:
"Ma még nem ettem".
Rezzenéstelen arccal nézi olykor az
elhaladó lábakat, s akkor sem látni érzelmet rajta, amikor némi apró
csörren a csuporba hullva.
- Jó napot kívánok! - harsan egy női
hang. A koldus nem figyel fel, hiszen őhozzá nem szoktak szólni.
- Adjon Isten, jóember! - szól
újra az előző hang. Lassan felemeli tekintetét, lopva, óvatosan,
hogy ha mégsem neki szólnak, ne is vegyék észre.
Egy filigrán középkorú nő áll előtte,
és szemével a koldus tekintetét fürkészi.
- Tudja, Ezüstöm és aranyam nincsen, de
amim van, azt adom magának. Jézus Krisztus szereti magát! - mondja
lelkesen, kissé átformálva a bibliai üzenetet.
Arca mosolyog, szeme csillog, és egy
ötszázast tesz a meglepett ember elé.
- Több nincs most, de ezt jósszívvel
adom, mert én is az Úrtól kaptam. - magyarázkodik, érthetetlenül.
A kuporgó ember értetlenül nézi. Ilyen
nem szokott vele történni. Kapott már nagyobb összeget mástól is, de
az nem szólt egy szót sem.
- Hallotta az örömhírt? Jézus Krisztus
annyira szereti magát, hogy életét áldozta azért, hogy magának örök
élete legyen! - mondja lelkesen a nő.
Mit akarhat ez tőle? - gondolja
magában. Ez csak valami csel lehet. Nem szoktak ővele beszélgetni.
De a mosolygó arc tovább beszél:
"A tolvaj csak azért jön, hogy
lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen,
sőt bőségben éljenek."
(Jn. 10:10)
Ezt Jézus mondta! Tud róla? - kérdezi, s
szemében nem lát álnokságot.
- Nem! - szólal meg nagy nehezen.
- Nem is hallott Jézusról?
- Nem nagyon.
- Pedig ő azért jött, hogy örök életünk
legyen, ha hiszünk őbenne! Ő elment Istenhez, hogy csodálatos helyet
készítsen nekünk? Azt mondta, hogy elmegy, és olyan helyet készít
nekünk, amit szem nem látott, emberi elme el sem tud képzelni. Hogy
örökké vele lehessünk. Ezt sem hallotta?
- Nem.
- Akkor jöjjön el velem a templomba. Ott
sokat hallhat erről: van új élet! Magának is.
Sok idő telt el azóta. Most, ápoltan,
rendezetten ül a padban, és hallgatja a Tékozló Fiú történetét.
Szeme lassan könnyel telik meg. Ő volt az a fiú. De valaki egyszer
beszélt neki az Atya szeretetéről. Elhívta, hogy megismerhesse az
Urat.
Megváltozott az élete. Volt valaki, aki
őt is szerette. Volt valaki, akinek Ő volt a legfontosabb. Annyira
fontos, hogy az a valaki az életét adta Őérte.
"Gyere
haza!" - harsogja a hívást a lelkipásztor. Hangjában hatalmas erő
van!
"Ez az evangélium két szóban!" -
mondja. "Gyere haza. Téged vár a szerető atyai szív!"
Két szó,.... és elindulhat egy új élet!
Aztán megszólal benne is egy csöndes
hang: Mondtad már valakinek?
Így indult el, s azóta járja az
utcákat, mondja az üzenetet: Gyere haza!
A fenti történek csak kitaláció.
De igaz is lehetne!
Most, hogy a MABAVIT III-ra készülünk,
gondolkozzunk el ezen.
Hány lelki hajléktalan, vagy koldus
lehet a mi városunkban is?!
Testvéri szeretettel közreadta:
Czakó
István |
