Lecsméri Baptista Gyülekezet

Két gyülekezet tartozik ehhez a körzethez, Kémer és Lecsmér! A kettő egymástól kb. 20 km-re helyezkedik el.

A Lecsméri gyülekezet 2006 őszén ünnepelte alakulásának 100. évfordulóját. Erre az ünnepségre több mint 300-an jöttek el. Vendégeink voltak sokan a környező gyülekezetekből, de jöttek Magyarországról és még Szlovákiából is! Az ünneplő gyülekezetet köszöntötték: Borzási István, szövetségünk elnöke, a szomszédos gyülekezetek lelkipásztorai, a helyi református lelkész, a helység polgármestere és még sokan mások. Isten Igéjét a jubileumi istentiszteleten Borzási István testvérünk hirdette az 1 Kor 9:24-27 alapján. A délelőtti Istentisztelet után a lecsméri testvérek közös ebédre hívták a vendégeket, ami úgyszintén emlékezetes alkalom volt.

A délutáni istentisztelet keretén belül az ünneplő gyülekezet Hálaadó Ünnepséget is tartott. Az igehirdetés szolgálatát Boros Róbert, az udvarhelyi lelkipásztor végezte Máté Evangéliuma 6:25-34-ből. A délutáni alkalom is áldásos volt. Közreműködött, úgy délelőtt mint délután, a kémeri ének- és fúvós zenekar. Az ünneplő sereget vacsorára is visszahívták a lecsméri testvérek, ahol úgyszintén jól érezhettük magunkat.

Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy létrehozta a lecsméri gyülekezetet száz évvel ezelőtt, és azért is, hogy mindeddig fenntartotta és ápolta ezt a közösséget.

A Lecsmér-i gyülekezet adatai:

457231 Leşmir, Nr.128, jud. Sălaj, Romania

Gyülekezetvezető: Borzási Árpád

Szilágy megye térképén sok olyan falucska van, amely szerényen meghúzódik a nagyobb, jelentősebb, látványosabb falvak árnyékában. Keveset beszélnek és még kevesebbet írnak róluk. Pedig ezek is léteznek, élnek és dolgoznak, küszködnek a mindennapiért, ünnepelnek, megvannak sajátos problémáik, csendesen figyelik, mi történik a nagyvilágban. Ilyen falu Lecsmér is. Kis falu, Bihar és Szilágy határán, aranynedvet érlelő dombok karéjában, a berettyószéplaki kőolajmező szomszédságában.

Egy középkori, latin nyelvű oklevél pontosan megjelöli fekvését: krasznamegyei helység a Berettyó folyó mellett (juxta fluvium Berukyou) Dédács és Széplak felé.

Dombvidéki település. Keleti és délkeleti határrészei (Szakadács, Szurduk, Szendihegy) a hepehupás szilágysági dombvidéknek befejező szakaszát képezik.

A közigazgatásilag ma Márkaszékhez tartozó, jóformán egyetlen, a dombok alján húzódó utcából álló falunak, valamivel félezernél több lakosa van. Azt azonban már kevesen tudják, hogy e vidék egyik kegkorábban benépesült helysége.

Az oklevélben szereplő és szomszédos Dédács (első okleveles említése 1208-ban történik DEUDÁS néven) valamikor falu volt Porcalja és Lecsmér között. A török időkben válhatott pusztává. Mint helynév ma is ismeretes.

A falu határában levő VÁRDOMBról - melyet a helybeli lakosság holdhoz hasonló alakja miatt VÁRHOLDJÁnak nevez - kémlelte, leste a közeledő ellenség érkezését. Innen a Lecsmér (lecsmér) elnevezés, tartja a népi szófejtés.

Egy, 1423-ban kelt oklevélből kitetszik, hogy Lecsmér egykor kettős település volt (Lecsmér és Oláhlecsmér). Hogy a két különálló település sorsa a továbbiakban hogyan alakult, nehéz megmondani.

Nem lehetetlen azonban, hogy a Petri által is említett Kislecsmér (1493: Kyslechmer) szomszédságában, valahol a ma helynévként élő Alsó Falu helyén állott az ősi falu, amely a Nagylecsmér (vagy egyszerűen Lecsmér) elnevezést viselte. A KIS előtag megléte természetszerűleg feltételezi a NAGY előtag jelenlétét is. A Nagy előtaggal rendelkező falu volt az ősi, a nagyobb kiterjedésű, a Kis előtag a későbbi telepítésűt, ennélfogva a csekélyebb kiterjedésű helységet, falut jelentette. Mind a román, mind a magyar településtörténeti szakirodalomban a hasonló példák százaival találkozunk. Annyi bizonyos, hogy a Kislecsmér elnevezés máig is elevenen él a lecsméri nép tudatában, sőt egyik népdalában is ("Kislecsméren nincsen kislány, csak kettő, csak kettő").

Lecsmér keletkezésének ideje pontosan nem állapítható meg. A régi oklevelekben először 1213-an szerepel NESMER néven. Elnevezése történelme folyamán többször változott. 1214: v. NECHMER; 1318: p. LECHMER; 1469: LEZMER; 1539: LECHMYER; ma LECSMÉR, románul LEȘMIR.

Neve - mint a legtöbb helységnév a Szilágyságban - személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév voltaképp szláv eredetű, NACSEMIR, amelyben szó eleji ne/le változás ment végbe.

1318-ban a lecsméri nemesek Lecsmér birtokot eladják 50 márkáért Pothoncs (Potoncs) dédácsi nemesnek, majd Lecsméri Jakab fia, Péter három nemesi házhelyet 15 márkáért elad a Bihar megyei Kincsei Miklósnak. A 15. századtól - Zoványhoz hasonlóan - a kusalyi Jakcsiak birtokolják, akiket 1410-ben iktatnak be Lecsmér birtokába. Későbbi birtokosai Ördög, Simon, Bánfi, Pándi és a Lecsméri család.

1553-ban Lecsméren 7 kapu után adóztak. Ekkor lakóinak száma 50 fő lehetett.

A reformáció tanai korán tért hódítottak Lecsméren is. Temploma igen régi. A tatárjárás után épült. Az oklevelek szerint már 1311 óta ismert. Egy akkor végrehajtott határkijelölés alkalmával került szóba Dédács és Lecsmér valószínű közös temploma: "... a templomtól a szőlőig tart a határ" (Györffy Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, III.512). Jelenlegi kőtemploma a 18. században épült. Egy úrasztali pohara 1631-ből ismert, Lecsméri István csináltatta Isten tisztességére. Első papja Fejérvári István (1631).

Lecsmér a 19. század legvégéig a Szilágyság egyik legelzártabb települése volt. Ekkor, a Margitta-Szilágysomlyó közötti vasút megépítésével került elsősorban Berettyószéplak és Margitta vonzáskörébe.

Lecsmér gazdasági szempontból inkább korai szőlőművelésével tűnik ki. A 14. században már szőlőt termesztettek a falu napsugaras dombjain. Az 1895. évi mezőgazdasági statisztikai adatok szerint mezőgazdasági összterületének 8,2 %-át alkotta a szőlővel beültetett terület, a legmagasabb a Berettyó-felvidéken. Jelenleg 153 pince szolgálja a szőlőhegyek napérlelte nemes nedűjének érlelését és tárolását.

Lecsmér nemcsak szőlőművelésével tűnik ki, hanem gyümölcstermesztésével is. Kajszitermelése szerte a Szilágyságban ismeretes.

A lakosság száma - kivéve az 1870-es éveket, amikor az egész akkori Szilágysomlyó járás lakosságát súlyos járvány tizedelte, no meg eltekintve az elmúlt négy évtizedben végbement elvándorlásoktól - folyamatosan emelkedett. Álljon itt példaként néhány jellegzetes év adata:1720: 117, 1847: 320, 1869: 376, 1900: 369, 1910: 373, 1945: 515, 1994: 521 fő a falu népességszáma.

A Magyar Szent Korona Országának 1910-ben megejtett népszámlálás adatai szerint Lecsmér lakosságának vallásfelekezeti megoszlása a következő képet mutatta: római katólikus 2, görög katólikus 97, református 360, izraelita 9, egyébb 5. 1994-ben görögkeleti 63, református 350, baptista 63, egyéb 29.

Lecsmér ma elöregedett falu. Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaságból felszabadult munkaerőt a szomszédos széplaki kőolajkitermelő és finomító vállalat csak részben tudta foglalkoztatni. Így, főleg a fiatal korosztály jórészt elvándorolt a közeli és távolabbi, iparilag fejlett városokba (Nagyvárad, Arad, Temesvár). Emiatt erősen csökkent az iskoláskorú népesség is. 1947-ben a helybeli ref. felekezeti iskolát még 122 tanuló látogatta alsó és felső tagozaton, az 1994/95-ös iskolai évet már mindössze 35 tanuló kezdte meg. Jelenleg a helybeli iskola román és magyar tagozattal működik. Magyar tagozat viszont csak az I-IV. osztályban van, összesen 14 tanulóval. A felső tagozaton nincsenek magyar osztályok. A román tagozaton a beírt 16 tanulóból 11 magyar anyanyelvű.

Alföldies jellegű, bőgatyás-lájbis-zsalikendős népviselete, népszokásai már a század első évtizedeiben kivesztek. Szép fejfáit az idők folyamán a városi ízléshez igazodó sírkövek váltották fel. A faluban a bortárolásnak vannak szép hagyományai. A közeli homokdombokba vésett pincék egy letűnt szőlő- és borkultúra szép emlékei.

Az egyháztörténelem igazolja, hogy a keresztyénség kétezer éves története alatt, – az apostoli kortól napjainkig – mindig léteztek olyan evangéliumi csoportok, amelyek a baptisták által vallott legfőbb bibliai igazságokat hirdették és gyakorolták. A hely és az idő rövidsége miatt nem írhatunk ezekről az evangéliumi csoportokról, röviden mégis vázolhatjuk a baptista mozgalom történetét:

A modern baptizmus Európában 1609-ben indult el, amikor Amszterdamban, John Smith, az angol államegyház üldözöttje, több puritán társával együtt Jézus Krisztus példájára bemerítkezett. Angliában ezekben az években a királyi önkény számos embert kényszerített menekülésre. Sokan áthajóztak Hollandiába, ahol szabadságot és megélhetést reméltek. Így jött létre holland földön, angol üldözöttekből 1609-ben egy kb. 40 tagú baptista gyülekezet.

Miután Angliában az üldözés alábbhagyott, a gyülekezet egy része Thomas Helwys ügyvéd vezetésével visszatért Angliába, 1612-ben 30 taggal megalakították Londonban az első baptista gyülekezetet. Ezután felvirágzott a baptizmus a szigetországban, Sőt, 1639-ben Amerikába is eljutott, de a kontinentális Európába csak 1834-ben honosodott meg.

Johann Gerhard Oncken (1800-1884) munkássága nyomán indult el a baptista misszió 1834-ben. Oncken Angliában tért meg egy metodista igehirdetés hatására, majd Hamburgba került, ahol egyéni bibliatanulmányozás útján ismerte fel a felnőtt, hitvalló bemerítés igazságát. Ennek alapján 1834-ben feleségével és öt társával együtt az Elban vizében bemerítkezett Sears Barnabas amerikai baptista teológiai tanár által, és megalapították a hamburgi baptista gyülekezetet.

Nyolc év után, 1842. májusában, Hamburgban nagy tűzvész támadt. A város egyharmada leégett. A fiatal baptista gyülekezet szeretettel és áldozatkészséggel segített a tűzvész miatt hajléktalanul maradt embereknek. Az addig üldözött gyülekezet szabadságot nyert és felvirágzott.

Magyarországról fiatal asztalos-legények mentek Hamburgba a város újjáépítésére, pénzt keresni. Köztük volt Rottmayer János, Scharschmidt Károly és Vojka János. Ottlétük alatt kapcsolatba kerültek a hamburgi baptista gyülekezettel, ahol Oncken igehirdetésére megtértek és bemerítkeztek.

1846 tavaszán Oncken ezeket az ifjakat Budapestre küldte azzal a határozott céllal, hogy bizonyságot tegyenek a megtalált és elfogadott örömhírről. 1846 május 20-án érkeztek Pest-Budára. Ezt a dátumot tekintjük a magyarországi baptista misszió születésnapjának.

Erdélybe a baptista misszió Rottmayer János révén került, aki 1866-ban Kolozsvárra költözött és a Brit és Külföldi Bibliatársulat kolportőrje (Bibliaárusa) lett. Későbbi munkatársai közül Novák Antal és felesége nemcsak Bibliákat árult, hanem gyülekezetek alapítását is szívügyének tekintette. Így tért meg Nagyszalontán Kornya Mihály is, aki a tiszta evangélium lelkes hirdetőjeként egész Erdély szerte gyülekezeteket plántált. Az általa alapított gyülekezetek nagyrészt ma is léteznek. A nagyobb gyülekezetek a mostani határmentéről missziómunkásokat küldtek a délebbre fekvő vidékekre.

Lecsmér Márkaszék községéhez tartozik, amely a Szilágy megye nyugati határán található. A Rézalja nyugati részén és a Krasznai dombságon, a Berettyó völgyében fekszik. A községközpont Márkaszék, amely 55 km-re található Zilahtól, ehhez a községhez tartoznak még a szomszédos falvak is: Márkaszékihuta, Porc és Somály. Lecsmért, nyugaton a már Bihar megyei Berettyószéplak, keleten Kémer, délen Porc, északon pedig Somály határolja. Márkaszék 1314-ben jelent meg először okiratban Márkus néven. Márkahutaszék kivételével, mely csak a xx. században nyert település rangot, a többi falu, és közöttük Lecsmér első írásos említése a xv. századból származik. A kőolaj, az aszfaltos homok, a kavics és a csillámpala kitermelése jelenti a község gazdaságának alapját.

Az örökkévaló Isten tervében az is benne volt, hogy az evangélium, baptista úttörő, igehirdető munkások által Lecsmérre is eljusson. Amiről írásos följegyzésünk van, az hogy 1901-1904 között Kornya Mihály, úttörő baptista prédikátor ezen a vidéken igét hirdet. Kirner Á. Bertalan által megirt Kornya Krónika erről a 161. oldal utolsó bekezdésénél, a következőket írja: „Szilágy megye határán új gyülekezetek alakulnak Kornya munkája nyomán. Az új gyülekezet Ipp. Érszöllősről délre Kémer-Somály-Lecsmér-Berettyószéplak-Porc-Ipp-Márkaszék csoportjában már ismerik Kornya Mihályt, és szívesen fogadják az evangéliumot. Ezekbe a falvakba most még egyedül jár Kornya, sem Budapestről, sem Újlétáról nem jönnek ide, mert itt még most ugarol csak Kornya és ugart törni, járatlan utakon fáradni nem próbálkozik mindenki. Ez az úttörés szívet és kitartást, egész lelki embert igényel, melyek gyakran kimerítik Krisztus hivséges szolgáját: Kornya Mihályt is, aki biztosan halad kitűzött célja felé: lelkeket menteni, gyülekezetet alakítani, Krisztusnak hű követőket szerezni.”

Kevés írásos dokumentumunk van, de e szerint a lecsméri Baptista Gyülekezet első alapító tagjai a következők voltak: Kiss Péter, Borzási Mihály, Dombi István, Nagy Ferenc és felesége, Nagy Bálint, Varga Ferenc, Juhász Andrásné és Juhász János. Az első hivőknek nem volt imaházuk, egy-egy testvér házánál volt gyülekezeti összejövetelük. Ezek közül megemlítjük a következőket: Borzási Mihály, Varga Ferenc, Kiss János és Borzási Sámuel testvért. Mint más frissen megalakult baptista gyülekezetek esetében, az igehirdetési szolgálatot helybeliek és a környékről érkező szolgálattevő vendég testvérek végezték. Megemlíthetjük azokat a helységeket, ahonnan gyakrabban érkeztek vendégek: Bihar megyéből Berettyószéplak, Székelyhíd, Érszöllős, Micske, Margitta, stb. Szilágy megyéből: Kémer, Ipp, Nagyfalu, Bagos, Perecsen, Kraszna, stb. A harmincas évek gazdasági válsága éreztette hatását itt is, de a baptista testvérek növekedtek és erősödtek hitben minden anyagi nehézség ellenére és gyarapodtak számban is. Sajnos, hogy a harmincas évek gazdasági válságát nem a fellendülés évei váltották föl, hanem következett a szörnyű második világháború és annak súlyos időszaka, aminek hatását érezte a lecsméri kicsiny közösség is. A fiatalokat és lelki munkásokat is zömével sorolták be a hadseregbe. A háborús évek alatt az Ipp-i Kerekes Bálint testvérünk pásztorolt 106 baptista gyülekezetet, ezek között Lecsmért is.

A lecsméri testvériség vágya az volt, hogy valamilyen módon saját imaházat építhessenek. Ezért imádkoztak, és ennek érdekében anyagi áldozatot is hoztak az adakozás területén. Ennek történetét leírja áldott emlékű Bartha István lelkipásztor testvér az Isten Oltalmában című könyvében, a következőképpen: „1940-ben vásároltak egy régi házat, amely három helységből állott. Később kivettek egy közfalat, így alakítva ki ideiglenes jelleggel egy nagyobb és egy kisebb imatermet.” Itt tartották testvéreink összejöveteleiket 1979-ig. A lecsméri testvérek Isten iránti hálával és örömmel tartották gyülekezeti összejöveteleiket a megvásárolt tulajdon épületükben. A hirdetett evangélium Isten kegyelme által gyümölcsöt termett Lecsméren is. Megtérések történtek baptista családokban valamint a kintiek között is, így újabb bemerített tagok által gyarapodott a Lecsmér-i Baptista Gyülekezet. Mivel a helyi gyülekezetnek nem volt saját bemerítő medencéje, általában a gyülekezet által felvett megtért hivőket a következő gyülekezetekben merítették alá: Székelyhíd, Széplak, Kémer, Ipp, Nagyfalu, stb. A Jóisten megáldotta a lecsméri gyülekezetet fiatalokkal is, akik különböző gyülekezeti szolgálatokból is kivették részüket, mint, költemények, párbeszédek, éneklés, stb. A hetvenes évek elején Isten kegyelme által Lecsméren megalakul fiatalokból az első pengetős zenekar. A fiatalokat kottára ifj. Szabó Márton és ifj. Gergely Pál tanította Kémerről. A kottatanulás az imaházban kezdődött, amelyet bejelentettek besúgók a márkaszéki rendőrségre és a hatóság a vallásügyi inspektor segítsége által betiltotta ezt a tevékenységet. A kotta tanulása nem állt meg. A lecsméri baptista családok vállalták azt, hogy hatósági tiltás ellenére titokban tovább folytatódjon a munka. Nemsokára a gyülekezetben szolgálhatott Isten dicsőítésére és a testvérek örömére a frissen megalakult pengetős zenekar. Említésre méltó, hogy a körzeti munkás szolgálata mellett a lecsméri gyülekezet az igehirdetés területén nagy segítséget kapott a későbbiekben is a környékbeli gyülekezetek részéről. Ugyanezt elmondhatjuk az ének-zene területén történő szolgálatokról is. A következő gyülekezeteket sorolhatjuk ide: Berettyószéplak, Kémer, Ipp, Nagyfalu, Kraszna, stb.

Idővel a gyülekezeti tagok gyarapodása miatt a régi imaház kicsinek bizonyult. A lecsméri testvérek megtették az előkészületeket egy új imaház építéséhez, amiről tovább ír Bartha István lelkipásztor, Isten Oltalmában című könyvében a következőképpen: „Megvásároltak 42000 db. téglát, azt remélve, hogy fel is építhetik hamarosan az új imaházat. Kérvényüket az építési engedélyre beadták, amelyet végső fokon a bukaresti kultuszdepartamentnek kellett jóváhagynia. Első kérésüket azzal utasították el, hogy az építőanyagok kellenek a szocialista (állami) építkezésekhez. A gyülekezet elöljárójától, Borzási Imrétől azt kérték, hogy meglevő 42000 téglájukat ajánlják fel a hatóságnak. Ezt nem tették meg, de a kommunisták mégis elkobozták tőlük, amit majd iskolaépítéshez használtak fel.

Ebben az időben járt gyülekezetükben egy nagybányai hittestvérük, aki bizonyságtételében az elkeseredett lecsmérieket így bátorította: „Eljön az idő, amikor kidőlnek ezek a falak és felépül egy szebb imaház.” Istennek hála, ez évek múlva be is következett, mert testvéreink nem nyugodtak bele ebbe a helyzetbe: imáikat és erőfeszítéseiket számon tartotta az Úr.

Testvéreink második kérvényét is elutasították, de harmadszor is benyújtották kérelmüket az építési engedély megszerzésére. Ezt viszont azzal az indokkal utasították el, hogy Lecsmért, mint települést nemsokára felszámolják, a lakosságot pedig áttelepítik más helységbe. (A helység felszámolása azért nem következett be, mert 1989-ben megdőlt a Ceauşescu diktatúra.) Mivel a gyülekezetből ketten ebben az ügyben Bukarestbe is felutaztak, végül is onnan Lecsmérre küldtek egy mérnököt a helyzet felmérésére. Ennek eredménye az lett, hogy nem kaptak ugyan engedélyt új imaház építésére, de a régi épület felújítására igen. Isten a következő igével bátorította őket: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők.” (Zsolt 127:1) Ezt az igét bátrabb testvéreink nem úgy értelmezték, hogy az Úr nem akarja az új imaház építését, hanem úgy, hogy Ő hatalmas arra, hogy a hatóság akadálya ellenére is, felépül Isten háza. Igaz, voltak félénk szívűek is a gyülekezetben, akiket bátorítani kellett. Végül is, Isten csodálatos védelme folytán jóakaróvá lettek a község elöljárói, a megyeszékelyen sem volt akadékoskodás, testvéreink hozzáfoghattak egy teljesen új imaház felépítéséhez.

1979. október 12-én kezdték meg az építést. Nagy örömnap volt ez! A munka vezetője az elejétől a végéig Bréda testvér volt Szilágynagyfaluból. Ő hordozta a munka terhét, igen sokszor bátorítva a félénk szívűeket, lelkesítve az összes építőt. Az alapot 16-án fejezték be. 16-án és 17-én félmagasságig körben felrakták a téglafalakat, miközben a régi épületet, amely a falakon belül maradt, még nem bontották le. 18-án a két nap alatt felépített falakat kívülről be is vakolták.

Mivel a tetőhöz való faanyag még nem érkezett meg, néhány nappal le kellett állni az építéssel. Október 28-án megérkezett a faanyag, így aztán 29-én tovább folytathatták a munkát. Miközben az ácsok a földön a tetőszerkezetet készítették, a kőművesek tovább rakták a falakat, ami 30-án teljesen el is készült, sőt aznap estére a falakon a betongyűrűvel is készen voltak. 31-én felhelyezték a tetőt és felrakták a cserepeket is. A falak felrakása után a régi épületet végleg le is bontották, hogy a belső munkálatokat is megkezdhessék. Mivel a régi épület falai földből voltak verve, (ún. vert falú ház volt a régi épület) ezt az anyagot belül töltésnek használhatták fel.

November 1-én felrakták a kupáscserepeket is és befejezték teljesen a külső vakolást. 2-án, 3-án és 4-én felszegezték a plafon (mennyezet) deszkákat és a nádat. 5-én és 6-án a perecseni testvérek segítségével elkészült a tűzfal, a mennyezet és a belső falak vakolása. November 7-én szerdán este a körzeti lelkipásztor, idős Gergely Pál már az új imaházban prédikált. 9-én és 10-én Krasznáról és Széplakról jöttek segíteni, amikor elkészült az előszoba és a bemerítő medence. Jöttek még segíteni Nagyfaluból, Kémerről, Micskéről, Ippról, Perecsenből, Szilágysomlyóról, Szilágybagosról, Margittáról, Tótiból, Sarmaságról, sőt Márkaszékről is román testvérek.” -- Természetesen, hogy az itt említett névsor, helységnevek nem teljesek, mint ahogy a Krónika maga sem tökéletes, így bármilyen hiányosságért a jelenlevők elnézését és megértését kérjük. – „Megmozdult tehát az egész környék (nemcsak baptisták, de szabad keresztyének, sőt reformátusok is), hogy minél hamarabb befejezhessék az imaház teljes felépítését.

Az imaház hivatalos megnyitása 1980 őszén történt, amely bemerítéssel egybekötött csodálatos örömünnep volt.”

Az idő múlásával szükségessé vált az 1980-ban felépített új imaház renoválására. A lecsméri testvérek áldozatot hoztak ennek érdekében: központi fűtést szereltek be és a gyülekezet belső felújítását is elvégezték, hogy minél kellemesebb körülmények között lehessen Isten igéjét hirdetni és hallgatni, valamint Istennek szolgálni.

A Krónika, említést tett arról, hogy a lecsméri gyülekezet megalakulásában a Mindenható Isten Kornya Mihályt is eszközül használta. Természetesen szükség volt arra, hogy a megalakult gyülekezet lelki támogatást, segítséget kapjon tapasztalt lelki munkásoktól. Kornya testvér tevékenysége után, munkatársai által történt ez, majd a későbbiekben szervezett, körzethez tartozás formájában.

A hetvenes évek előtt még nem volt megyei átrendeződés, és úgy kezdődött a körzeti munkálkodás, hogy Lecsmért Székelyhíd körzetéhez csatolták és a nagyváradi hitközséghez tartozott. Itt említjük meg, hogy a húszas évektől a körzeti munkát a székelyhídi Szabó Sándor és utóda, fia, Szabó Károly végezték egészen 1963-ig. Az ötvenes években úgyszintén Lecsméren munkálkodott még Nagyfaluból Ozsváth Ferenc körzeti elöljáró testvérünk is.

Tőlük a körzet kiszolgálását Balla Gábor lelkipásztor vette át. Ő 1963-tól 1970-ig volt lelkipásztora a lecsméri gyülekezetnek is. Tevékenységét hűség és szorgalom jellemezte. Igehirdetése általában rövid volt, de világos és mindenki számára érthető. Szerette az Urat és áldozatkészséget is vállalt annak érdekében, hogy az igeszolgálat minél gyümölcsözőbb legyen.

Azután, a gyülekezet és a körzet pásztorlását ids. Gergely Pál lelkipásztor végezte. Róla és munkásságáról így ír Bartha István testvér: „Gergely Pál 1989-ben érte el a nyugdíjas kort, amikor csak formálisan vonult nyugdíjba. Ez után még több mint 10 esztendeig aktív lelkipásztorként dolgozott tovább a kémeri gyülekezetben és körzetben. Még a nyolcvanas években is, gyalog tette meg az utat Lecsmérig és vissza.” Akkor is jött Lecsmérre meghatározott menetrend szerint amikor a Poros nagyon is sáros vagy havas, csúszós volt.

Nem mellőzhetjük azt, hogy úgy a Balla testvér körzeti munkássága idején, mint az ids. Gergely Pál szolgálata idején, hosszú éveken át a lecsméri gyülekezet elöljárója ids. Baranyi Géza testvér volt. Baranyi testvért, megtérése után türelemmel és szelídséggel áldotta meg a Jóisten és bölcsen végezhette szolgálatát. Tiszteletnek és megbecsülésnek örvendhetett gyülekezeti szinten és gyülekezeten kívül is. Az ének-zenei szolgálat területén pedig kiemelkedett ids. Hízó Gyula testvér tevékenysége, aki Kémerről került Lecsmérre. De, igaz az, hogy a lecsméri gyülekezetben a gyülekezet által megválasztott és megbízott elöljárók, szolgálattevők odaszánás által és hűséggel végezték és végzik feladatukat az Úr ügyének előmenetele érdekében.

1998-ben új, fiatal lelkimunkást kapott a kémeri körzet, így a lecsméri gyülekezet is Boros Róbert lelkipásztor személyében. Boros testvér kitartóan, hűséggel végezte a munkát a kémeri körzetben 2003 júliusáig, amikor elfogadta a Székelyudvarhely-i gyülekezet és körzet meghívását és ennek alapján családjával együtt átköltözött Székelyföldre.

A kémeri és a lecsméri gyülekezet ügyintézését 2004-től 2006 márciusáig ifj. Gergely Pál Ipp-i lelkipásztor végezte, amikor Isten kegyelmének munkája nyomán és a kémeri és lecsméri gyülekezet meghívásának alapján Kémeren lelkipásztorrá avatták Pardi Félix testvért, aki családjával együtt Kémerre költözött és a jelenben is Isten kegyelme és segítsége által a kémeri és lecsméri gyülekezet lelkipásztora.

A gyülekezet elöljárói a jegyzőkönyvben feljegyzett adatok szerint, időrendi sorrendben a következők voltak: Borzási Imre (1951-1965), Hízó Gyula (1965-1968), ids. Baranyi Géza (1968-1983), Borzási József (1983-1991), Hízó Gyuszi (1991-1995), Juhász József (1995-2000), Baranyi József (2000-2009).

Hála a Jóistennek, hogy 100 év után is úgy emlékezhetünk elődeinkre, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló, a jelenben is van baptista gyülekezet Lecsméren. Isten kegyelme által, életet igazol az, hogy vannak szolgáló testvéreink, Vasárnapi iskolai tanító és Vasárnapi iskolások ebben a közösségben. A lecsméri gyülekezet jelenlegi taglétszáma 36 személy, hozzátartozó gyermekek száma 13! Hisszük, hogy mennyei Atyánk a jelen időben munkálkodó szolgák fáradozását is megáldja, gyümölcsözővé teszi, így reménnyel tekinthetünk a jövő felé.

A Krónikát írta Pardi Félix, az összeállításban, szerkesztésben segített Gergely Pál