Szeretettel köszöntelek benneteket a közelről és a távolról jötteket. Hozom a marosvásárhelyi gyülekezet köszöntését is, és emellett még tizenhat más gyülekezetnek a köszöntését, akikkel az elmúlt vasárnap együtt voltunk. (Marosvásárhely, Szászrégen, Kisfülpös, Gernyeszeg, Udvarfalva, Radnót, Héderfája, Erdőszentgyörgy, Kibéd, Sóvárad, Fintaháza, Székelyvaja, Nagyadorján, Nyárádszereda, Márkod, Mája és Nyárádmagyarós).

Sajnos, én nem lehettem itt kezdettől fogva, csak tegnap este érkeztem meg, de ez azt az előnyt biztosítja számomra, hogy bármit mondhatok, mert ti azt fogjátok gondolni, hogy „szegény Borzási, ő nem tudhatja, hogy ezt már elmondták”.

Én a Kárpát-medencéből jövök. Ennek a medencének is a kellős közepéből, Marosvásárhelyről. Rész szerint való az ismeretem, de ennek a rész szerinti ismeretnek értelmében mégis szólanom kell. Amit el kell mondanom, azt a igéből kívánom meríteni, mégpedig abból az igéből, amelyből Konferenciánk jelmondata van. Nyissuk meg a Bibliát 2Tim 3. részéhez, ahol a 16. igeverstől a 4. rész 5 verséig olvasom az igét, a Károli fordításából: 

„A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

Kérlek azért a Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában, hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.

Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; és az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak.

De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd!”

 Ezek Pál apostolnak utolsó leírt sorai. Nem tudjuk, hogy menyit élhetett még ezután, de úgy tűnik, hogy nem sokat, már világos volt előtte az, hogy hamarosan meghal. Ebben a levélben, és főleg ebben az utolsó részben a ő végrendeletét olvashatjuk. Mint azok, akik közelednek életük végéhez, egyre méltóságteljesebben ír, és csak a legfontosabbat köti Timótheus lelkére. Mikor körbenézett, látta, hogy Nérótól nem várhat mást, csak halálos ítéletet. Amikor visszanézett látta a megfutott pályát, a megharcolt nemes harcot. Mikor pedig előrenézett, akkor látta az igazság koszorúját, amivel Isten őt hazavárja. Mikor pedig fiatal munkatársára nézett, akkor fontosnak tartotta reá kötni azt, hogy hirdesse a igét.

„Hirdesd az Igét!” - ebbe lehetne összefoglalni mindazt, amit Pál mondani akar. Ez Pál apostolnak utolsó óhaja. Hirdesd az Igét! Vagyis, nem elég csak hallgatni azt! Nem elég befogadni sem! Nem elég engedelmeskedni neki, vagy megőrizni! Nem elég szenvedni érette! Timótheus fiam, te ne csak arra törekedj, hogy megmaradj az ige mellett, miközben a tévtanítók és tévtanítások hemzsegnek körülötted. Hirdesd az igét!

Pál szavaiból az is kiderül, hogy itt nemcsak Timótheusnak parancsol, hanem minden hívő embernek, és ezek között főképpen azoknak, akiket az Úr elhívott, elhívott, megbízott és kirendelt az ige hirdetésére: nekünk, igehirdetőknek, evangélistáknak, lelkipásztoroknak, lelki munkásoknak. Hirdesd a Igét!

 Néha megtörténik, főleg Homiletika órákon, hogy a diák nyelvtani megfogalmazásokba bonyolódik, miközben a mondanivalója még egészen homályos. Nem szeretnék ebbe a hibába esni. Az a három gondolat amit Pál apostol szavaiból összefoglalni szeretnék, nem valamilyen grammatikai akrobatika, hanem három kérdés. Pál arról beszél, hogy Mit? Hogyan? és Miért? kell prédikálnia Timótheusnak. Ez elmondja nekünk is, hogy mit, hogyan és miért kell hirdetnünk a igét. A Kárpát-medencében, ugyanúgy, mint a Felvidéken, a Vajdaságban, Kárpátalján vagy Magyarországon erre van szükség. Mit kell tehát hirdetned? Hogyan kell hirdetned? Miért kell hirdetned azt? Lássuk, mit mond ezekről Pál apostol

I. Mit?

 Az igét. Sajnálattal állapítom meg sokszor, hallgatva egy-egy lelkipásztornak nevezett ember eszmefuttatását, hogy minden egyebet összehord, csak a igét nem hirdeti. Persze, ez lehet a liberális teológiának a következménye, amellyel kivették a Bibliát a lelkipásztorok kezéből. Akik Julius Wellhausen, Herman Gunkel és co. tanítására hallgatnak, azok előbb-utóbb nem maradnak egyébbel, mint egy olyan Bibliával, amelyben csak elvétve ha talál valaki mérvadó, abszolút, isteni kijelentésre, de valójában csak egy emberi és gyarlóságokkal teli könyv. Az ilyen aztán persze, hogy nem tudja, hogy mit hirdessen.

Az én Bibliámban megvan mind a 66 könyv, mindegyiket végigolvastam, áttanulmányoztam többször is, és úgy ahogyan ma reggel ezen a helyen nem értettek egyet Albert Schweitzerrel, én sem értek egyet azokkal, akik a Bibliát nem hiszik. A hitetlen ember nem igehirdetőnek való, mert az igehirdető az igét kell hirdesse. Ha pedig olyat hirdet, amelyben maga sem hisz, akkor nagyon szánalmas igehirdető.

 Hirdesd az igét! Mi tudjuk, hogy Istentől vagyunk, mondja János, és az egész világ a gonoszságban vesztegel (1Jn 5,19). Tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg ezt a világot. Pál többféle kifejezést használt a igére.

Említi úgy, mint Timótheusra bízott drága kincset (1Tim 4,14), amivel sáfárkodnia kell. Ez a kincsünk - mondja más helyen - cserépedényben van, hogy az erőnek nagy volta ne magunktól, hanem Istentől való legyen.

Aztán azt mondja, hogy te maradj meg az „egészséges tudomány” (2Tim 4,3) mellett. Ugyanis sok beteges, mérgező, hamis, áltudomány létezik. Meghamisított ige, félremagyarázott ige, elcsűrt-elcsavart ige, a maguk vesztére.

Pál azt is mondja, hogy hasogasd helyesen „az igazság beszédét”! (2Tim 2,15) Az igazság beszéde Pál apostol szerint az evangélium, a jó hír. Erről tesz bizonyságot a teljes írás, mindaz, ami megíratott Isten tetteiről és ígéreteiről. Ez az amit hirdetned kell.

Az előbbi levélben azt tanácsolja, hogy „Táplálkozz a hitnek és a jó tudománynak beszédeivel, amelyet követtél.” (1Tim 4,6)

 A „teljes írás” Istentől ihletett és hasznos. Álljunk meg egy kicsit a mellett, mert tisztáznunk kell, hogy mit kell érteni a „teljes írás”-on? A teljes íráson a teljes Szentírást kell érteni, azt a 66 könyvet, amiből az Ószövetség és az Újszövetség áll. Ha közelebbről megvizsgáljuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy Pál nemcsak az Ószövetséget, hanem Jézus és az apostolok tanítását  is beleértette.

Már Timótheus idejében, a Pál leveleit az ószövetségi szent írásokhoz hasonlóan kezelték: fel kellett olvasni nyilvánosan, minden bizonnyal az ószövetségi iratok mellett. (Kol 4,16 1Thessz 5,27).

Üzenetét Isten szavának nevezi. Azt mondja, hogy a thesszalonikaiak befogadták az Istennek általuk hirdetett beszédét, de nem úgy, mint emberi beszédet, hanem úgy, mint Isten beszédét, amint hogy valósággal az is (1Thessz 2,13). Ez munkálkodik is bennük, akik hisznek, vagyis energiát fejt ki bennük. A változást a thesszalonikaiak életében a ige végezte el.

Pál apostol Istentől kapott tekintéllyel lép fel. „Nem olyan beszéddel, amelyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szentlélek tanít” (1Kor 2,13). Ezért említi Péter a Pál apostol leveleit együtt egyéb írásokkal. Isten igéjének hatalma van! A mi kotyogásunk, motyogásunk vagy locsogásunk nem jelent semmit. Mondhatunk nagy dolgokat vagy badarságokat, jó szándékkal vagy rosszindulattal, azok emberi szavak maradnak. Újjáteremtő ereje csak Isten igéjének van. Hirdesd az Igét!

(Aki erről többet akar megtudni, ajánlom John Stott kommentárját a Timótheushoz írt második levélről.)

 Ez a „teljes írás” Istentől ihletett. Nemcsak a teológiája, hanem a történelme is. Ugyanis a Biblia nemcsak hitelveket tartalmaz, hanem Istennek azon tetteiről is beszél, amelyeket a történelemben, térben és időben történtek. Ez éppoly kijelentés, mint a törvény vagy a tanítás. Az, hogy „hocétíká méerec Micrajim, mibbéjt abádim”, vagyis, hogy „kihoztalak téged Egyiptom földéből, a szolgálat házából” éppolyan igaz és fontos kijelentése Istennek, mint azok az erkölcsi alapelvek, amelyeket a Tízparancsolat tartalmaz. A Bibliának és a keresztyénségnek ez a történetisége teszi annyira egyedülállóvá, különbözteti meg a többi vallásoktól: Isten belépett a történelembe! „Feltámadott az Úr bizonnyal!” - ez része a „teljes írás”-nak éppúgy, mint az a teológiai igazság, hogy „megigazulván hit által, békességünk van Istennel”.

Hirdesd az Igét, a teljes írást! Isten igéje különbözik minden egyéb beszédtől, mert ennek teremtő ereje van. Isten az ő igéjével teremtette a világot, és hatalma szavával tartja azt fenn. Isten a ő igéjével vezet hitre és szül újjá. Az ige a mag. Romolhatatlan mag, mely él és megmarad örökké.

Tehát, hirdesd az Igét! Azért, mert Isten ezt a igét bízta az övéire.  „Amint leszáll az eső és a hó és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé és gyümölcsözővé teszi azt... így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem!” (Ézs 55,10-11) Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem „minden” igével, amely Isten szájából származik. Ne válogass! Minden igére szükség van!

 Az ige által tehát a Teremtő Isten munkálkodik. Ha Isten szájából vett igét hirdettél, akkor ne törődj azzal, hogy csak egy gúnyos mosoly vagy megjegyzés lett a válasz. Az már nem a te dolgod, hogy az igemag milyen földbe hull. Te hirdesd az Igét! Még az is meglehet, hogy csak hosszú idő után fog gyümölcsöt teremni egy elhintett ige. De az igének és nem egyébnek van jó gyümölcsöt termő hatalma, úgyhogy hirdesd a Igét!

 Félek azonban, hogy sokan azért hirdetnek mást, mert nincs sok közük Isten igéjéhez. Őket nem járta át, nem változtatta meg, és nem jelenti mindennapi lelki kenyerüket. Előbb neked kell engednek annak az igének amit hirdetsz, mert másképp Isten egyszer megkeresi rajtad, ha te azt csak másra alkalmazod. Spurgeon azt mondta: „Milyen szörnyű az evangélium hirdetőjének lenni, és megtéretlennek lenni! Mindegyik súgja lelkének mélyén: milyen borzasztó lenne számomra, ha én nem ismerném az igazság igéjét és annak erejét, amely­nek hirdetésére készülök. Egy kegyelem nélküli igehirdető olyan, mint egy vak, aki az optikai katedrán a világosságról és látásról filozofál, konferenciát tart a félárnyékokról és a prizmai színfelbontásról, mialatt ő teljesen sötétségben él! Olyan, mint egy süketnéma, aki a zenei tanszé­ken szimfóniákról és harmóniákról értekezik.”

Az értelmező igehirdetés egy összefüggéseiben vizsgált igeszakasznak történelmi, nyelvtani és irodalmi tanulmányozása során érthetővé tett bibliai fogalom átadása, melyet a Szentlélek először az igehirdető életére‑, azután rajta keresztül a hallgatókra alkalmaz.

II. Hogyan?

 A parancs, és az „Állj elő vele!” felhívás sürgető, a ráérősséget kizáró igyekezetre késztet. Evangélizáljunk, vagy még várjunk? Semmiképpen nem várhatunk tovább. Népünknek sürgősen igére van szüksége!

 Az „akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő” pedig azt jelenti, hogy nem a te kényed-kedved szerint kell hirdetned azt, hanem úgy és akkor is, ha számodra alkalmatlan. Ez nem azt jelenti, hogy lehetsz tapintatlan, vagy illetlen az ige hirdetésében. Sajnos a evangélizációt gyakran jellemzi az a rámenősség, amelyről némelyek azt gondolják, hogy attól a siker függ, pedig a csakis annak kudarcát eredményezi. Az „alkalmas és alkalmatlan idő” nem azt jelenti, hogy nem kell figyelembe venned, hogy hallgatnak vagy sem, hanem azt jelenti, hogy neked késznek kell lenned az ige hirdetésére minden időben. Nincs jogunk mások magánéletében vájkálni. Nincs jogunk a gyöngyöket a disznók elé dobni. De felelősségünk hirdetni az igét a nap bármely órájában, szelídséggel és félelemmel.

 Az igét annak teljes gazdagságában kell hirdetni, erre utal az „ints, feddj, buzdíts” felhívás. Ints, vagyis figyelmeztess, ha valaki rossz irányba halad. Nagy szeretettel, mint aki szintén járt a széles úton, de onnan szabadított meg az Úr. Feddj, vagyis érvelj az igével. Fedd fel a bűnt, a hibát, és az igét használd  a korrigálásra! Buzdíts, vigasztalj, bátoríts... Hiszen te is elestél már néhányszor, és az ige segített helyreállnod, megállnod, kitartanod.

Athénben Pál apostol mindezt egyszerre csinálja. Alkalmazza az igét saját athéni helyzetükre.

Ints, feddj, buzdíts! Ha egy emberről lenne szó csupán, talán megállapíthatnád, hogy intés, feddés vagy bíztatás szükséges... De Isten igéje olyan hatalmas, hogy ugyanabban az időben összetörheti a keményszívűt, megvigasztalhatja az összetörtet és megfeddheti a tévedezőt. Isten igéje hatalom! Hirdesd az Igét!

 Azért kell a teljes írást hirdetni, mert ez az, ami Istentől ihletett és ami hasznos. Gondolom fontos, hogy megemlítsem azt, hogy Pál apostol itt két állítást közöl a teljes írásról, (mégpedig azt, hogy „Istentől ihletett” és azt, hogy „hasznos”.) Tehát nem fordítható úgy, hogy „Minden Istentől ihletett Írás hasznos”, mivel akkor nincs hová tenni a kötőszót, az „és”-t, amely elválasztja egymástól a két megállapítást.

A teljes írás ihletett, vagyis Isten leheletének köszönheti létrejöttét. Istentől származik, mivel Isten lelkétől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei. Épp ezért, a teljes írás tévedhetetlen és elégséges mérce a hit és a gyakorlat minden kérdésében.

·  Hasznos a tanításra: ismeret átadására ami Istennek Jézus Krisztusról szóló kijelentését illeti. A jól forgolódó presbiterek, akik a beszédben és tanításban fáradoznak, kettős tisztességre méltassanak. (1Tim 5,17)

·   Hasznos feddésre: Az igére alapozott figyelmeztetések el kell hangozzanak. Hitelvi és magatartásbeli hibákra rá kell mutatni szeretettel. A veszélyekre fel kell hívni a figyelmet! A hamisságokat le kell leplezni! Pál azt üzeni Titusznak, hogy feddje a krétaiakat kímélés nélkül! (Tit 1,9. 13.)

·   Hasznos a megjobbításra: Ha a feddés a lelkipásztor negatív munkája, akkor a megjobbítás a pozitív munkája. Nemcsak azt kell megmondani a bűnösnek, hogy hagyja el a rossz utat, hanem azt is, hogy térjen a jó útra. „Akik sokakat az igazságra vezetnek, fénylenek, mint az ég csillagai.” (Dán 12,3). A „teljes” írással lehet ezt megtenni. Az Úr igéje helyreállít, megjobbít, kijavít, helyesbít. Legyen a hirdetet ige helyreállító, kijavító ige, mint Jézus szavai Péterhez (Jn 21,15-17)

·   Hasznos az igazságban való nevelésre: Mert a tanítónak nevelnie kell népét. Példaadással és a „teljes” írással.

 Hogy Isten embere tökéletes legyen, teljesen alkalmas legyen, felkészítve minden jó cselekedetre. Először is Isten embere kell légy. Az kell legyen minden hívő ember, mennyivel inkább a lelkipásztor! Egy személyben pap, király és próféta. Hogy ez lehess, fel kell legyél készítve. Teljesen felkészítve érett férfiúságban. A Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékével. (Ef 4,12-13)

 Teljes türelemmel kell az igét hirdetni. Azért van szükség a türelemre, mert annak hatása csak ritkán mutatkozik azonnal. Általában a gyümölcsökre várni kell türelemmel. Ahogyan a szántóvető ember várja türelemmel, amíg korai meg késői esőt kap a kert, amíg magától terem a föld, ha elvetette bele a magot.

A magvetés olyan, hogy néha nem is állapítható meg könnyen, hogy be lett-e vetve a föld vagy nem. Ne akarj azonnal eredményt látni! Légy türelmes! Vesd a magot, és várj! Ha pedig már látod a magvetésed eredményét, akkor add Istennek a dicsőséget! Nehogy magadnak tulajdonítsd! Az ige a Lélek kardja, nem pedig a tied. Add Istennek a dicsőséget.

 Ez segít át az akadályokon is. Hirdesd a igét! És ha nem figyelnek? És ha helybenhagyják, vagyis bólogatnak (elalusznak)? Akkor is. És ha megmosolyognak? Kinevetnek? Akkor is.

 Hirdesd az igét teljes béketűréssel és tanítással. C.H. Dodd nevéhez fűződik a híres megkülönböztetés a kérügma és a didaché között. De sehol sem válik el egymástól élesen e kettő. Ha valamikor szükséges volt, akkor ma nagyon szükséges, hogy az evangélizálás tartalmazzon tanítást is! Annyira nem ismerik a Bibliát! Annyira tudatlanok vagyunk! Nekünk is tanulnunk kell hogy taníthassunk.

 Hirdesd az igét bátorsággal! Amikor a jeruzsálemi nagytanácsban látták az írástudatlan és közönséges Péter és János szólásban való bátorságát. (ApCsel 4,13) akkor elcsodálkoztak.

 Hirdesd az igét buzgósággal! Apollós lélekben buzgó lévén szólta és tanította nagy szorgalmasan az Úrra tartozó dolgokat. (ApCsel 18,25).

 Hirdesd az igét erővel és bizalommal! Pál apostol azt mondja a thesszalonikaiaknak, hogy az ő evangéliumuk náluk nem állott csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szentlélekben is, sok bizodalomban is. (1Thessz 1,5).

III. Miért?

 Pál megindokolja buzdítását.

 Mert Jézus visszajön ítélni élőket és holtakat az ő eljövetelekor. Mert egyszer eljön az a nap amikor Jézus dicsőségesen megjelenik, és attól kezdve nem lehet pótolni többé semmit. Fölöslegessé és lehetetlenné válik az ige hirdetése. Közeledik az Úr eljövetele. Véget ér minden nyomorúság és tévtanítás. Jézus jön! Addig kell hirdetned az igét!

 A második ok az, hogy tele van tévtanítókkal ez a világ. Minden inkább hihető, mint az evangélium. Bármilyen hajmeresztő tanítást szívesebben elfogadnak, mint az Igét. Valamilyen modern, újszerű dolgok után viszket a fülük. Keresnek maguknak tanítókat, és találnak is, mert jó pénzért könnyen lehet találni ilyeneket. Akik mindig azt mondják, amit hallani akarnak tőlük.

Sem igazság, sem szeretet. Lesznek az emberek magukat szeretők, a pénzt szeretők, önmagukat szeretők, és Istent nem szeretők. Ki nem állhatják az igazságot, nem hajlandók meghallgatni sem. Az egészséges tudomány és igazság beszéde helyett meséket és saját kívánságaikat követik.

 Sajátos fül-betegségben szenved ez a nép: viszket a fülük. Csak valamilyen újdonság, érdekes és izgató hír csiklandozhatja meg a fülüket. Ezt a fülviszketést csak az új tanítók újfajta üzenetei csillapíthatják...

Akháb idejében egy istenfélő király jelenlétében négyszázan fújták a udvari próféták közül azt, amit a király hallani akart. Ami csiklandozta a fülét. Az egyik, Sédékiás, még szemléltette is mondanivalóját. Csak Mikeás volt hajlandó vállalni azt, hogy semmi mást nem mond, mint amit Isten ad a szájába. Nem engedte, hogy megvesztegessék. Felpofozták, éheztették, börtönbe zárták, de akkor is csak azt mondta, amit a Úr szólt. Sajnos, nem hallgattak rá. Pedig, amint tudjuk, ez lett volna az egyetlen megmentő üzenet a számukra! (2Krón 18, 4-27)

Az elmúlt szombaton egyik erdélyi nagyközségben hallottam, hogy a lelkipásztor kifakadt, és szomorúan állapította meg, hogy ha azt hirdetné, hogy milyen szorgalmasak, milyen ügyesek, milyen életrevalóak, akkor ezt visszatapsolnák. De mivel az igét hirdeti, ez nem kell. Viszket a fülük.

És Timótheus? Jellemző ez a két szócska: „de te...” Timótheus, te ne haladj az árral! Te merj más lenni! Ne engedj az ilyenféle igényeknek! Ne felejtsd el, mi a tennivalód: hirdesd az igét! Ha azok az igazságtól elfordítják a fülüket, akkor Timótheus hallgasson el? Nem! De ő nem tud és nem akar úgy üvölteni, mint mások... Akkor sem hallgathat el! Timótheusnak hirdetnie kell a igét! Nem kell a világgal versenyre kelnie, hanem csak hirdetnie az igét. Hat az ige úgy is. Az kétélű kard. Sziklazúzó pöröly. Bízzál az ige erejében!

Mert Pál nemsokára meghal. Pál többé nem lesz. Timótheus magára marad, és nem sírni kell, hanem még bátrabban kell hirdetni a igét. Az utolsó időkben mind nehezebb lesz. Ha Timótheus hűséges lesz, talán követheti nemcsak Pál hitét, életmódját, szándékát és szenvedéseit, hanem mártírhalálát is. Ne legyen drága az élete sem, hogy elvégezze futását.

 Befejezésül, figyeljük meg, mi is zajlik körülöttünk? Tizenéves lányok teherbe esnek... Az óvszert ingyen osztogatják az iskoláinkban... Az emberek autóból lövöldöznek egymásra... Terjed a gyermekpornográfia... Az abortuszt legalizálták, de tovább szaporodnak a visszaélések a gyermekekkel és a nőkkel szemben. Terjed és elfogadtatást követel a homoszexualitás. Ha mindezt elutasítod, akkor „intoleráns” vagy, „vallásos fanatikus”, „bigott”, „szélsőjobbos fundamentalista”...

 Mióta én megszülettem (ennek alig múlt 41 éve), az erőszakos bűncselekmények 560 százalékkal gyarapodtak. Az utóbbi harminc évben a törvénytelen születések száma több mint négyszeresére nőtt. A válások száma legalább megháromszorozódott. Ezzel együtt azon gyermekek száma is, akiket egyedül élő szülők nevelnek fel.

 Már a kommunisták tudták azt, hogy ha sikerül meggyőzni a tömegeket arról, hogy az Istentől kapott erkölcsi abszolútum rendszere nem létezik, akkor a csata már félig meg van nyerve. Sokakat sikerült meggyőzniük. Most már arról is meg akarnak győzni, hogy gyermekeink nevelése fontosabb, minthogy a szülőkre lehetne bízni. Meg akarnak győzni arról, hogy a homokos és leszbikus életstílus éppoly erkölcsös, mint a heteroszexuális kapcsolat. Foggal-körömmel küzdenek az abortuszhoz való jogért. Annak idején azzal érveltek, hogy ha a nem kívánt gyermekeket egyszerűen nem engedik megszületni, akkor drámai módon csökkenni fog majd a gyermekekkel való visszaélés. Igazuk volt? Nem. Sőt, az élet sokkal olcsóbb lett, és még több a visszaélés!

 Ezt a hamis, mérgezett, ferde tanítást egyházi körökben is sokan átvették. Ahol megvan a kegyesség látszata, de hiányzik az erő. Félek, hogy az elragadtatást követően sok gyülekezet nem kell majd új lelkipásztort keressen magának. Sok helyen vezető pozíciókhoz jutottak olyan személyek, akik a Biblia történelmi igazságait tagadják. Az ő számukra a Biblia nem a teljes írás. Vagy épp ellenkezőleg, túl sok, hogy a teljes írás legyen. Nekik ez a könyv nem Istentől ihletett, hanem mondák gyűjteménye. A hasznosságát is megkérdőjelezték, és azt hiszik, hogy más vallásos iratok talán többet érnek... Hitetlen lelkipásztorok legeltetnek hitetlen gyülekezeti tagokat... Vak vezet világtalant! A hitelvi meggyőződések határai elmosódtak és érvénytelenné váltak. Azok a hitelvek, amelyekért elődeink az életüket áldozták! Ha a lelkipásztorok zöme nem élte át a megtérést és az újjászületést, akkor nem képes megtartani sem önmagát sem a gyülekezetét. Nincs élő üzenete, ami megtarthatná őket! Nem képesek másokat sem elérni az evangéliummal! Legfeljebb a „szociális evangélium”-nak nevezett trükkhöz, vagy politikához, vagy nemzetieskedő magyarkodáshoz folyamodnak, és jobb híján azt hirdetik.

 És mi? Mi lesz velünk? Nekünk azt mondja most Pál apostol: hirdesd az Igét!

Imádkozzunk!

 Urunk, Istenünk, szent és irgalmas Isten! Olyan sok fontos dolgot halogatunk megtenni. Jobb időket várunk, vagy másra várunk az ige hirdetésével. Kérünk értesd meg velünk most azt, hogy a legfontosabb dolog az, hogy a te igédet világosan és hamisítatlanul hirdessük.

 Csodálkozunk azon, hogy ilyen emberekre bíztad a te igédet, amilyenek mi vagyunk, de köszönjük, hogy a te igéidet adod a mi szánkba. Azt a igét, amely minket már átformált, és azt akarod, hogy másokat is formáljon át. Kérünk adj nekünk személyválogatás nélküli mentő szeretetet. Add, hogy úgy hirdessük az igét, hogy közben az életünk is ugyanazt prédikálja.

 Könyörgünk Hozzád az evangélium hirdetőiért. Könyörgünk azokért, akik szenvednek az evangéliumért, akik börtönbe kerültek miatta.

 Könyörgünk azokért, akik most készülnek az evangélium hirdetésére! Urunk Istenünk, te látod, hogy mind kevesebben vannak azok, akik életüket igazán odaszánják az evangélium szolgálatára. Kérünk hívj el munkásokat a te aratásodba! Olyan nagy az aratnivaló, és munkások olyan kevesen vagyunk! Kérünk áldd meg a teológiákon tanulókat, hogy életük az ige hirdetésére igazán odaszánt élet legyen.

 Bocsáss meg, hogy sokszor olyan türelmetlenek vagyunk, amikor igédről van szó. Adj béketűrő, téged dicsőítő lelkületet, amely akkor is hittel és hűséggel végzi a munkát, amikor az eredménytelennek látszik.

 Az Úr Jézus nevében, Ámen!