A zene Isten egyik
legcsodálatosabb ajándéka. Igaz, hogy nemcsak az ember tud énekelni, de csak
az ember képes tudatos éneklésre, melyben a szöveg, a dallam és a ritmus
együttműködnek.
Az
ember énekben tudja legjobban kifejezni az érzelmeit: örömét vagy
bánatát, boldogságát vagy elkeseredettségét.
I. A pozitív zene, avagy a zene, amely a lelki tisztaság elősegítője
A
keresztyénség járult a leginkább hozzá a világ értékes ének-zene
alkotásaihoz.
A
Bibliában találunk hálaadó éneket, győzelmi éneket, dicsőítő éneket,
szerelmi éneket, sirami éneket, zsoltárokat, dicséreteket, lelki
énekeket.
Az
ének célja a Biblia szerint: 1. Isten dicsőítése, imádata, 2.
igei üzenet átadása, 1. 3. bizonyságtétel, valamint 4. az
Istentiszteleten való aktív részvétel. Ezek együttesen a lelki
tisztaságunkat, szentségünket segítik elő.
Milyen ének-zene anyag segít a lelki tisztaságban?
·
1. Amely elősegíti a döntést
Jézus Krisztus mellett - (ApCsel 16)
·
2. Amely segítséget nyújt a
gonosz erejének legyőzéséhez - (1Sám 16)
·
3. Amely bizonyságot tesz
Istenről - (19. Zsoltár)
·
4. Amely ihletettséget ad a
szolgálatra - (2Kir 3,15)
Ehhez szükséges, hogy
·
minél többet énekeljünk,
minél több ilyen éneket ismerjünk,
·
tanuljunk új énekeket,
·
gyakoroljuk az
együtténeklést másokkal,
·
mondjunk igazat az énekek
által.
Az
ébredések idején nagyon sokat énekeltek, és még többet imádkoztak. Az
akkor született értékes ének-repertoár mindig jó hatással van a lelki
tisztaság munkálására. Az ige, az ima és az ének a lelki tisztaság
eszközei.
II. A semleges zene, avagy a zene amely művészi élvezetet nyújt
Mi
legyen a koncertekkel, a filharmónia, a kamarazenekarok és hangversenyek
rendezvényeivel? Hogyan viszonyulhat ehhez az a hívő, aki lelki
tisztaságra vágyik? Két dolgot kell megvizsgálnunk: 1. a társaságot,
vagyis a környezetet, ahol az előadás van, és 2. magát az előadást.
·
ami a társaságot
illeti, az sajnos nem mindig üti a mértéket, és az ige szerint „jó
erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1Kor 15,33).
·
Máskor pedig van úgy, hogy
az előadás tartalma és megnyilvánulása ellentétes Isten igéjével
és a keresztyén értékekkel.
·
Míg egyrészt nincs
kivetni való abban, ha valaki meghallgat egy olyan koncertet, amely
kikapcsolódást és nyugalmat nyújt, ismeretet közvetít, ahol művelt
emberek társaságában vehet részt egy előadáson, - addig tudnunk kell,
hogy amikor a közönség, vagy az előadás ellenséges magatartású Isten
igéjével szemben, akkor a lelki tisztaságra vágyó fiatalnak nincs mit
keresnie ott! Itt is érvényes az ige, hogy „a világgal való barátság
ellenségeskedés az Istennel” (Jak 4,4).
Tudnunk kell, hogy az európai népek kultúrája, ahol a
keresztyénség teret hódított, különbözik a pogány népek kultúrájától,
ahol a hitetlenség és bálványimádás megmaradt.
Ezért Európában olyan énekek és zenék születtek, amelyek olyan érzéseket
keltenek, amelyek nem ellentétesek a keresztyén lelkülettel, amelyek
vágyódást, vigasztalást, odaadást, elszántságot, meggyőződést
sugallnak. Ellentétben a pogány talajon született dallamokkal, amelyek
nyugtalanságot, káoszt, lázadást és testiességet fejeznek
ki. A keresztyén kultúrában alkotó zeneszerzők valamilyen formában
mindig kapcsolatban voltak a keresztyén értékekkel, többen közülük épp a
keresztyén templomokban tevékenykedtek.
Egy
jó zenének (éppúgy, mint egy jó versnek) nincs vallási hovatartozása,
mivel a zenének saját nyelve van. Így, egy jó dallamra írt keresztyén
szöveget az Istentiszteleten is énekelni lehet (Például: Beethoven IX.
szimfóniájának örömódája: „Vidd a jó hírt...”, vagy Verdi Nabucco
operájának rabszolga kórusa: „Mint a fecske, repülj messze földre...”
„Mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31/b)
III. A negatív zene, avagy a zene amely a lelki tisztaság rombolója
A
kortárs zenéről nem mondhatjuk el, hogy elősegíti a lelki tisztaságot, a
megszentelődést. A modern „keresztyénnek” nevezett zenéről sem.
·
Ugyanis a jelenlegi
énekanyagunk több évszázad szüleménye, de az évszázadok alatt zeneileg
keveset változott a stílusuk. De a mai zene másfajta zene. Stílusa
különbözik nemcsak az egyházi zenétől, hanem a klasszikus (szimfonikus)
és egyéb szerzeményektől is.
·
A neve:
„rock ‘n roll” és a vele korábbi rokonok a „blues”,
„jazz” és „country”, valamint a későbbi rokonok, a „heavy metal”, „rap”
és „techno” sok mindenben osztja a családfa jellemzőit.
·
Honnan ered?
Afrikai kultúrákból a Karib-szigetekre, onnan pedig Amerika déli fekete
gyülekezeteibe, táncos szórakozóhelyekre vándorolt, és a rádió- és
lemezipar révén robbanásszerűen elterjedt az egész világon. Pogány,
bálványimádó, okkult háttérből származik.
·
Megállapítás:
a szöveg a szívet, a értelmet szólítja meg, a
dallam az érzelmeket, a ritmika pedig a testre, az idegrendszerre hat.
Ezért adhat a zene szöveg nélkül is békét vagy izgatottságot, örömet
vagy bánatot (Pl. katonainduló, altatódal, Bach-fuga, Mozart szonáta...)
A rock a fiatalság nyugtalanságát, frusztrációit, lázadását, vágyainak
azonnali kielégítésére való törekvését fejezi ki.
·
Jellemzői:
1. Ritmus: folytonosan, és a dallamtól függetlenül.
Ehhez kell dob, taps, lábdobogás, elektromos zongora és gitár. 2. A
ritmus természetellenes hangsúlyozása, ami lelki feszültséget,
nyugtalanságot vált ki. 3. Változatlan, nagy hangerő (több-száz Wattos
erősítőkkel) 4. A gyakori és primitív ismétlések - változtatások nélkül.
A
rock más világszemléletet, más értékrendet hirdet. Más kultúrát.
Hatása:
·
Démoni szempontból:
Ugyanazt hirdeti, amit egyik Sátánimádó a
transzállapot elérésére javasolt: erős ritmus, kábítószerek és szabad
szex.
·
Társadalmi
szempontból: a szókincse a „kell”, „akarok” és
„érzem”... Ezeket használja a serdülő legtöbbet. A rock ezeket fokozza.
A korlátok lerombolására késztet. Lázadást szül. Generációs problémát
jelent.
·
Orvosi szempontból:
A rock hallgatói élenjárnak a kábítószer
fogyasztásában, a házasság előtti szexuális kapcsolatokban, sokan okkult
gyakorlatok rabjai, tanulmányaik pedig az átlagosnál jóval gyengébbek.
Nagy hatással van az emberi testre: növeli az adrenalin szintet, ami
biokémiai változásokat idéz elő az agyban, és ezért hipnotikus,
extázisszerű megigézett állapot alakul ki, ahol a gátlások a minimálisra
csökkennek. Közben egyre nő az igény a még izgatóbb, még feldobóbb
élmények után.
A
fokozottabb igény nemcsak újabbnál újabb rock-stílusokat szül,
hanem ennek „keresztyén” változata újabbnál újabb szektákat.
A modern
karizmatikus gyülekezetek, amelyek már túl vannak a második és harmadik
hullámon is, ugyanezt a módszert alkalmazzák, hogy „feldobva”
legyenek, amit mellesleg a Szentlélek munkájának tartanak.
Itt
is jelentkezik az uralom elvesztése a testi funkciók fölött, a
elragadott állapot, a végtagok epilepsziás rángatózása, nevetés,
üvöltés, kukorékolás és ugatás, amit boldogságnak és kívánatos érzésnek
tekintenek.
Megállapíthatjuk, hogy a különböző kortárs „keresztyén” koncertek nem
a világi fiatalokat vezetik be a gyülekezetbe, hanem a gyülekezet
fiataljait vezetik ki a világba. Nem tisztít, hanem mocskol. Nem
épít, hanem rombol.