A zene Isten egyik legcsodálatosabb ajándéka. Igaz, hogy nemcsak az ember tud énekelni, de csak az ember képes tudatos éneklésre, melyben a szöveg, a dallam és a ritmus együttműködnek.

Az ember énekben tudja legjobban kifejezni az érzelmeit: örömét vagy bánatát, boldogságát vagy elkeseredettségét.

I. A pozitív zene, avagy a zene, amely a lelki tisztaság elősegítője

A keresztyénség járult a leginkább hozzá a világ értékes ének-zene alkotásaihoz.

A Bibliában találunk hálaadó éneket, győzelmi éneket, dicsőítő éneket, szerelmi éneket, sirami éneket, zsoltárokat, dicséreteket, lelki énekeket.

Az ének célja a Biblia szerint: 1. Isten dicsőítése, imádata, 2. igei üzenet átadása, 1. 3. bizonyságtétel, valamint 4. az Istentiszteleten való aktív részvétel. Ezek együttesen a lelki tisztaságunkat, szentségünket segítik elő.

Milyen ének-zene anyag segít a lelki tisztaságban?

·     1. Amely elősegíti a döntést Jézus Krisztus mellett - (ApCsel 16)

·     2. Amely segítséget nyújt a gonosz erejének legyőzéséhez - (1Sám 16)

·     3. Amely bizonyságot tesz Istenről - (19. Zsoltár)

·     4. Amely ihletettséget ad a szolgálatra - (2Kir 3,15)

Ehhez szükséges, hogy

·     minél többet énekeljünk, minél több ilyen éneket ismerjünk,

·     tanuljunk új énekeket,

·     gyakoroljuk az együtténeklést másokkal,

·     mondjunk igazat az énekek által.

Az ébredések idején nagyon sokat énekeltek, és még többet imádkoztak. Az akkor született értékes ének-repertoár mindig jó hatással van a lelki tisztaság munkálására. Az ige, az ima és az ének a lelki tisztaság eszközei.

II. A semleges zene, avagy a zene amely művészi élvezetet nyújt

Mi legyen a koncertekkel, a filharmónia, a kamarazenekarok és hangversenyek rendezvényeivel? Hogyan viszonyulhat ehhez az a hívő, aki lelki tisztaságra vágyik? Két dolgot kell megvizsgálnunk: 1. a társaságot, vagyis a környezetet, ahol az előadás van, és 2. magát az előadást.

·     ami a társaságot illeti, az sajnos nem mindig üti a mértéket, és az ige szerint „jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1Kor 15,33).

·     Máskor pedig van úgy, hogy az előadás tartalma és megnyilvánulása ellentétes Isten igéjével és a keresztyén értékekkel.

·     Míg egyrészt nincs kivetni való abban, ha valaki meghallgat egy olyan koncertet, amely kikapcsolódást és nyugalmat nyújt, ismeretet közvetít, ahol művelt emberek társaságában vehet részt egy előadáson, - addig tudnunk kell, hogy amikor a közönség, vagy az előadás ellenséges magatartású Isten igéjével szemben, akkor a lelki tisztaságra vágyó fiatalnak nincs mit keresnie ott! Itt is érvényes az ige, hogy „a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel” (Jak 4,4).

Tudnunk kell, hogy az európai népek kultúrája, ahol a keresztyénség teret hódított, különbözik a pogány népek kultúrájától, ahol a hitetlenség és bálványimádás megmaradt.

Ezért Európában olyan énekek és zenék születtek, amelyek olyan érzéseket keltenek, amelyek nem ellentétesek a keresztyén lelkülettel, amelyek vágyódást, vigasztalást, odaadást, elszántságot, meggyőződést sugallnak. Ellentétben a pogány talajon született dallamokkal, amelyek nyugtalanságot, káoszt, lázadást és testiességet fejeznek ki. A keresztyén kultúrában alkotó zeneszerzők valamilyen formában mindig kapcsolatban voltak a keresztyén értékekkel, többen közülük épp a keresztyén templomokban tevékenykedtek.

Egy jó zenének (éppúgy, mint egy jó versnek) nincs vallási hovatartozása, mivel a zenének saját nyelve van. Így, egy jó dallamra írt keresztyén szöveget az Istentiszteleten is énekelni lehet (Például: Beethoven IX. szimfóniájának örömódája: „Vidd a jó hírt...”, vagy Verdi Nabucco operájának rabszolga kórusa: „Mint a fecske, repülj messze földre...”

„Mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31/b)

III. A negatív zene, avagy a zene amely a lelki tisztaság rombolója

A kortárs zenéről nem mondhatjuk el, hogy elősegíti a lelki tisztaságot, a megszentelődést. A modern „keresztyénnek” nevezett zenéről sem.

·     Ugyanis a jelenlegi énekanyagunk több évszázad szüleménye, de az évszázadok alatt zeneileg keveset változott a stílusuk. De a mai zene másfajta zene. Stílusa különbözik nemcsak az egyházi zenétől, hanem a klasszikus (szimfonikus) és egyéb szerzeményektől is.

·     A neve: „rock ‘n roll” és a vele korábbi rokonok a „blues”, „jazz” és „country”, valamint a későbbi rokonok, a „heavy metal”, „rap” és „techno” sok mindenben osztja a családfa jellemzőit.

·     Honnan ered? Afrikai kultúrákból a Karib-szigetekre, onnan pedig Amerika déli fekete gyülekezeteibe, táncos szórakozóhelyekre vándorolt, és a rádió- és lemezipar révén robbanásszerűen elterjedt az egész világon. Pogány, bálványimádó, okkult háttérből származik.

·     Megállapítás: a szöveg a szívet, a értelmet  szólítja meg, a dallam az érzelmeket, a ritmika pedig a testre, az idegrendszerre hat. Ezért adhat a zene szöveg nélkül is békét vagy izgatottságot, örömet vagy bánatot (Pl. katonainduló, altatódal, Bach-fuga, Mozart szonáta...) A rock a fiatalság nyugtalanságát, frusztrációit, lázadását, vágyainak azonnali kielégítésére való törekvését fejezi ki.

·     Jellemzői: 1. Ritmus: folytonosan, és a dallamtól függetlenül. Ehhez kell dob, taps, lábdobogás, elektromos zongora és gitár. 2. A ritmus természetellenes hangsúlyozása, ami lelki feszültséget, nyugtalanságot vált ki. 3. Változatlan, nagy hangerő (több-száz Wattos erősítőkkel) 4. A gyakori és primitív ismétlések - változtatások nélkül.

A rock más világszemléletet, más értékrendet hirdet. Más kultúrát.

Hatása:

·     Démoni szempontból: Ugyanazt hirdeti, amit egyik Sátánimádó a transzállapot elérésére javasolt: erős ritmus, kábítószerek és szabad szex.

·     Társadalmi szempontból: a szókincse a „kell”, „akarok” és „érzem”... Ezeket használja a serdülő legtöbbet. A rock ezeket fokozza. A korlátok lerombolására késztet. Lázadást szül. Generációs problémát jelent.

·     Orvosi szempontból: A rock hallgatói élenjárnak a kábítószer fogyasztásában, a házasság előtti szexuális kapcsolatokban, sokan okkult gyakorlatok rabjai, tanulmányaik pedig az átlagosnál jóval gyengébbek. Nagy hatással van az emberi testre: növeli az adrenalin szintet, ami biokémiai változásokat idéz elő az agyban, és ezért hipnotikus, extázisszerű megigézett állapot alakul ki, ahol a gátlások a minimálisra csökkennek. Közben egyre nő az igény a még izgatóbb, még feldobóbb élmények után.

A fokozottabb igény nemcsak újabbnál újabb rock-stílusokat szül, hanem ennek „keresztyén” változata újabbnál újabb szektákat.

A modern karizmatikus gyülekezetek, amelyek már túl vannak a második és harmadik hullámon is, ugyanezt a módszert alkalmazzák, hogy „feldobva” legyenek, amit mellesleg a Szentlélek munkájának tartanak. Itt is jelentkezik az uralom elvesztése a testi funkciók fölött, a elragadott állapot, a végtagok epilepsziás rángatózása, nevetés, üvöltés, kukorékolás és ugatás, amit boldogságnak és kívánatos érzésnek tekintenek.

Megállapíthatjuk, hogy a különböző kortárs „keresztyén” koncertek nem a világi fiatalokat vezetik be a gyülekezetbe, hanem a gyülekezet fiataljait vezetik ki a világba. Nem tisztít, hanem mocskol. Nem épít, hanem rombol.