Régi muzsikusok vagyunk. Ha a 35 év körüli korunkat tekintjük, és a gyülekezeti harmóniumtól az „elektromos” orgonán keresztül átívelő zenei rutinszerzést is ideszámítjuk, valóban régiek vagyunk. Ha viszont a még minket „fiatalok énekcsoportjának„ szólító lelkipásztor szavait hallgatjuk, akkor nem.

Bő 20 évvel ezelőtt történt, hogy nyomot hagyott néhányunkban a Continental Singers zenéje, ami akkoriban nem volt általánosan elterjedt templomainkban. (Kiss Emil lelkipásztor idejében még személyesen is megjelentek a Kölcsey utcai imaházunkban.)

A nyári szünetekben aztán különböző, hasonló, nemzetközi énekcsoportokhoz csapódtunk. A 90-es évek elején az egyik nyár végén nem akartuk abbahagyni a turnét, és Manna néven állandó csapatot alakítottunk. A felekezetköziség kellemes szinfoltja volt ennek a társaságnak. Ebből eredően sok érdekes helyszínen is volt alkalmunk szolgálni. Később mindenki családossá és elfoglalttá vált, távol költöztünk egymástól, megszűnt ez a formáció.

Az új helyzetben a gyülekezeti munkát vettük előtérbe, és továbbra is azon igyekeztünk, hogy egyszerre nyújtsunk jó lelki és a zenei színvonalat. Háttérmunkában pedig egy „nem dicsőítő” CD kiadásába kezdtünk. A stúdiómunka 4 szám esetében el is készült, amiről a Szólmagazin illetve a Vájtfül is beszámolt az interneten. A nyilvánossághoz névválasztás is dukált. A nevünk RH† (er-há pozitív) lett, amiben az RH a Rákoshegyet, a pozitív pedig az üzenetünk természetét jelöli. A CD befejezését ismét a költözések és az időhiány akadályozta meg, de előfordulhat, hogy egy szép nap mégis elkészül. Addig is az elkészült 4 számot, amely letölthető a Letöltések rovatból, szeretettel ajánljuk mindenki figyelmébe.