A KEZDET

Ignea István Arad - Bánság román nyelvu nagy úttörője, a Maros mentén és Hátszegen át egész a Zsilvölgyéig elvitte az evangéliumot. O napokig időzött Lupényban, hogy felkészítse az alapító tagok csoportját a bemerítésre, akiket 1912-ben merített be. A Kornya krónika missziótérképen Lupény is fel van tüntetve, mint Kornya Mihály egyik misszióállomása. Vélhetőleg ő végzett a lupényi magyarság között kezdeti ugartörő munkát. 1915-bol három bemerítésről ad hírt a korabeli Békehírnök.
Max Henrik zsidó származású volt, és már megtérése előtt is tolmácsolta az igehirdetéseket. Megtérése után jó igehirdetővé fejlődött. Később gyülekezeti vénné avatták. Visszaemlékezései szerint kezdettől fogva kétnyelvu volt a lupényi gyülekezet és minden alkalommal tolmácsolni kellett az igehirdetést.
1917-ben február 20.-án megalakult a „Dávid férfikör”és a „Magdaléna nőikör”

AZ ÖSSZEJÖVETELI HELYEK 1912 - 1924 KÖZÖTT

-1912-1914 között több ismeretlen helyeken tartottak összejöveteleket. Egyik volt azok közül a Stefán városrész.
-1914-1915 szeptember 12-ig a Max lakás volt a gyülekezet összejöveteli helye.
-1915-1919 között a bányatársulat adott ingyenes házat a gyülekezetnek. Ez volt az imaház a Bráján.
-1919-ben a román hatóságok kiuzték a gyülekezetet az imaházból és betiltották az összejöveteleket. Ezt követően csak házaknál titkon tartottak összejöveteleket, majd a református templommal szemben béreltek egy szobát.
-1920-ban ujra elvették az imaházukat és betiltották az összejöveteleket.
-1921-ben egy mozitermet béreltek ki, ahol többé nem zavarták meg az összejöveteleket.
-1922-ben megvettek egy rozoga házat mocsaras udvarral, ide építettek fából egy imaházat.
-1923-ban megkellett nagyobbítani a fából készült imaházat.



ELSő KORSZAK: 1924-1940

A lupényi gyülekezet rohamosan fejlodött és körzeti központtá alakult a zsilvölgyi és hátszegi gyülekezetek között. 1924-ben a magyarok egy része külön gyülekezetet hozott létre.
1924-1925-ben a következő magyar gyülekezetek alakultak meg a Zsil völgyében: Lupény, Vulkán, Petrozsény, Petrilla és Lónya. A román gyülekezetben továbbra is volt tolmácsolás. Ilonka Mihály feltehetőleg a Nagyváradi Szövetség kiküldöttjeként jött el a Székelyföldről Lupényba és megszervezte a lupényi magyar gyülekezetet. A Nagyváradi Szövetség megvásárolt egy házat, amit imaházzá alakítottak, ez az imaház a Lopstánon volt. 1925 januárjában volt a lupényi magyar gyülekezet elso bemerítése.
1925-1926-ban Bugyi Imre bihari gyülekezeti vén volt a zsilvölgyi körzet prédikátora.
1927-ben id. Molnár Károly vette át a körzetet.
1929 augusztus 5-én, hétfőn borzalmas nap volt a lupényi bányatelepen. A bányaigazgató önkényeskedése és a munkások elégedetlensége miatt kitört a sztrájk, amelynek letörésére a kivezényelt katonaság sortüzet adott a villanytelepet megszálló munkástömegre. A hívő testvéreink szerencsésen megmenekültek a gyilkos sortuz elől. Mindnyájan ott voltak a kivonult munkás tömegben, mivel kényszerítve voltak erre, de öt perccel a tragédia előtt mindnyájan otthagyták a fölizgatott tömeget.
1932-ben november 13.-án gyülekezeti vén avatási ünnepélyt tartott a lupényi gyülekezet, amikor Papp Károly országos misszionárius testvér, Fazakas György testvért gyülekezeti vénné avatta, a gyülekezet kérésére.

ÜLDÖZÉSEK TÜZÉBEN (1937-1939)

A szépen fejlődő zsilvölgyi magyar gyülekezetekre az üldözések hullámai csaptak a harmincas évek végén. Ez volt a megpróbáltatások és üldözések tüzes kemencéje. 1938 december 14-én már az egész országban (Románia) minden imaházat bezártak, egyértelmu, hogy a zsilvölgyi gyülekezetek sem képeztek kivételt. Ez az áldatlan helyzet 1939 március 31-ig tartott. A bécsi döntéssel Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolták. A Dél-Erdélyben, illetve Romániában maradt magyar gyülekezetek tagjai a zsilvölgyi bánya telepekrol többrészt elköltöztek, vagyis vissza költöztek Észak-Erdélybe, a Szilágyságba s a Székelyföldre. Amíg Észak-Erdélyben a Magyar Állam teljes vallás-szabadságot biztosított, addig Romániában a hírhedt Antonescu Kormány 1942 október 9-én kibocsátott miniszteri rendeletben Ioan Petrovic felhatalmazta a hatósági szerveket (Csendorséget és Rendorséget), hogy az elképzelhető legdurvább üldözési módszerekkel lépjenek fel a baptisták ellen. A zsilvölgyéből a magyar testvérek csaknem kivétel nélkül elmenekültek Észak-Erdélybe vagy kivándoroltak Magyarországra. Az összes zsilvölgyi magyar és román gyülekezetek teljesen feloszlottak.

A KÉTNYELVU LUPÉNYI GYÜLEKEZET ÚJRAALAKÚLÁSA


Max Henrik 1945 májusában költözött vissza családjával és vejének, Kovács Bélának családjával együtt Érszakácsiból. Az ötvenes évekre jellemző kolektivizálás és iparosítás indította el a népet a vidékről városra munkát keresni. Lupényba sokan jöttek, a kőszénbánya jó fizetéssel kecsegtetett mindenkit. Más helyiséghez képest itt sokkal könyebb volt lakáshoz jutni. Az ide költözött gyülekezeti tagok többrészt szilágyságiak voltak a következő falvakból és községekből: Hadad-Nádasd, Hadad, Erked, Szér, Bogdánd, Szilágyballa, Görcsöny, Mocsolya és Érmihályfalva. Az alábbi székelyföldi falvakból is költöztek Lupényba: Kisgalambfalva, Szárazajta, Bölöny.

A MAGYAR GYÜLEKEZET ÚJRAALAKULÁSA

1953-ran annyira megszaporodtak a román és magyar nyelvu gyülekezeti tagok száma, hogy alig fértek el az imaházban. Ez a helyzet még inkább ösztönözte a magyar nyelvu testvériséget, hogy külön gyülekezetet alakítsanak. A román testvérek megadták a lehetőséget, hogy külön összejöveteleket tartsanak szerda este és vasárnap délután 1-3 óra között. A külön tartott összejövetelekkel részben már meg is alakult a magyar gyülekezet 45-50 taggal. Az alakuló közgyulésen kimondták a magyar gyülekezet megalakulását és megválasztották a gyülekezet vezetőségét is.

AZ EGYESÍTETT GYÜLEKEZET TÖRTÉNETE: (1960-1976)

1960-as évek a román és magyar gyülekezetek egyesítésével kezdődött el. 1960-ban ugyanis a kommunista hatóságok országszerte egyesítették a román és magyar gyülekezeteket mindenütt, ahol egy városban vagy községben román és magyar gyülekezet volt. Így történt ez Lupényban is, de végül is egy enyhíto körülményt fedeztek fel, amikor úgy intézkedtek, hogy ugyanabban az imaházban vasárnap délútan 1-3 között és szerda este 5 órai kezdettel a magyar gyülekezet külön tartott összejöveteleket.

A SZILÁGYSÁGI ÉBREDÉS HATÁSA

A szilágysági ébredés viszonylag korán érintette a lupényi magyar gyülekezetet, minthogy a gyülekezet tagjai többrészt szilágyságiak voltak. Az ébredéssel érintkezésbe kerültek az időnkénti hazalátogatások, vagy a szilágysági gyülekezetek ébredési evangélistáinak Lupényban tett látogatásai során. A 60-as éveket tekintik a lupényi gyülekezet virágzó korának, mert ebben a korban érte el a lupényi gyülekezet a legnagyobb taglétszámot, amikor 80-90 tagot számlát a gyülekezet. 1963-ban Kónya József teológíát végzett prédikátor vette át a gyülekezet vezetését.
1970-ben Kónya József testvért meghívták lelkipásztornak a moródszentmártoni körzetben.
Ifj. Vass Gergely testvér 1975 novemberében költözött Lupényba. Visszaemlékezéseiben így írt: Vasárnap délután és talán szerda este külön gyultünk a régi román imaházban. Késobb megengedték, hogy vasárnap reggel 8-kor imaórát tartsunk.

A MAGYAR GYÜLEKEZET ÚJABB KORA: 1976-1999

1976 januárjában ismét megnyílt a lehetőség, hogy a magyar ajkú testvériség külön magyar gyülekezetté alakulhasson. 75 taggal alakítottak magyar gyülekezetet. A megalakult magyar gyülekezet a T. Vladimirescu 50. számú épületében nyitott imaházat. amit már egy évvel korábban ilyen célból vásároltak.
1977-ben id. Pap Ferenc testvért diakónussá avatta a lupényi gyülekezet.

VÉKÁS ZOLTÁN LELKIPÁSZTOR KORÁBAN (1978-1990)

1978-ban új korszak kezdődött el a lupényi gyülekezet történetében, amikor a vajdahunyadi gyülekezettel együtt meghívták Vékás Zoltán testvért lelkipásztornak, aki akkor fejezte be teológiai tanulmányai a Bukaresti Teológiai Szemináriumban. Vékás Zoltán Vajdahunyadon lakott és onnan látogatta a lupényi gyülekezetet.
Ifj. Vass Gergely testvér Vékás Zoltán lelkipásztorsága alatt 1978-1990 között, igen hasznos szolgálatot végzett a lupényi gyülekezetben. Fogorvosként dolgozott a városban, de szabad idejéből sok időt szentelt a gyülekezeti szolgálatokra. 1979-ben id. Pap Ferenc a gyülekezet diakónusa és elöljárója hazaköltözött Hadadnádasdra.
A város vezetősége tudatta velünk‚ hogy imaházunk épülete lebontás alá kerül. Kérdéssé vált egy új épület vásárlása‚ engedély megszerzése, az épület vásárlásra‚ engedély az imaház muködésére. Ez nehéz dolog volt abban az időben. Több havi imádkozás, beszélgetés, érdeklődés után az Ardealului utca 1-es szám alatti épület tunt a legalkalmasabbnak, hogy átalakítva megfelelő legyen imaháznak. Hosszú huzavona után megjött Bukarestbol a vásárlási, átalakítási és muködési engedély. Külön imaélmény volt a lupényi testvérekkel minden darab építőanyagnak a beszerzése, a helyszínre szállítása, mert semmit sem utaltak ki abban az időben imaházépítésre. A faanyag beszerzése volt a legnagyobb gond, mivel akkor minden jó minőségu faanyag exportra ment. Mivel a lakóházból a közfalak kívételével imatermet alakítottunk, szükség volt egy 12 m hosszú mestergerendára. Ezt a mestergerendát a Cîmpul lui Neag-i erdobol az erdész beleegyezésével, csodával határos módon szállítottuk eloször autóval az után szekérrel, hogy az akkori milicia (rendorség) el ne kobozza. Mindenben megtapasztaltuk a Jó Isten gondviselését. Az épületet átalakítottuk, rendbe tettük, központi fütést szereltünk be, bemerítő medencét és egy előszobát építettünk.
1986 szeptember 26-án, (Vékás Zoltán lelkipásztorsága idején) ifj. Vass Gergely testvért presbiterré, gyülekezeti vénné avatták, aki később (1990-tol) lelkipásztorként folytatta szolgálatát a Zilahi körzetben.
1990-ben megnyitották a gyülekezet könyvtárát.
1990-ben nagy változások történtek a gyülekezetben. Ebben az évben búcsúzott el a gyülekezettől Vékás Zoltán lelkipásztor, akit a Szatmárnémeti körzetbe hívtak meg lelkipásztornak és ifj. Vass Gergely testvér, akit a zilahi gyülekezet és körzet hívott meg lelkipásztornak. A lelkipásztor és a presbiter (gyülekezeti vén) testvér elköltözése nagy urt hagyott a lupényi gyülekezetben.

LELKIPÁSZTOR NÉLKÜL (1990-1995)

Ezt a helyzetet látva a Szövetség úgy intézkedett, hogy 1990-1995 között Bálint Pált, a temesvári gyülekezet lelkipásztorát bízta meg ügyvezető lelkipásztornak, akinek az irányításával az alabbi lelkipásztorok és diakónusok látogatták a gyülekezetet: Mike Béla, Totos János, Borzási István, Vass Gergely, Máté Miklós, Bertalan Péter, Péter István, Király Tibor, Borzási Gyula, Vass András, Szekrényes Pál, Szabó Mihály és Halász Ferenc.
1992-1995 között az alábbi teológus diákok is meglátogatták a gyülekezetet: Mike Sámuel, Horváth Ferenc, Chiciudean Miklós, Pusztán Árpád és Hubert Imre.
A lupényi gyülekezet vezetoje, ifj. Pap Ferenc csaknem minden konferencián szóra emelkedett és a lelkipásztor kérdés rendezését sürgette, de a Szövetségnek nem állt módjában lelkipásztort küldeni.

KISS LÁSZLÓ NYUGALMAZOTT LELKIPÁSZTOR KORÁBAN: 1996-1998 AUGUSZTUS 1.

Ezt a helyzetet látva a lupényi gyülekezet 1995 osszén meghívta Kiss László nyugdíjas korú lelkipásztort Aradról, aki egy hónapi gondolkozás és imádkozás után elfogadta a lupényi gyülekezet meghívását, és rendszeresen látogatta gyülekezetünket. Többféle ünnepélyre sor került ebben az időben. Minden ilyen alkalomról fényképeket őriz a gyülekezet. Kiss László testvér összesen két és fél évig pásztorolta a lupényi gyülekezetet, 1996 január 1 és 1998 augusztus 1 között. Ebben az idoben a gyülekezet vezetősége megkezdik a Petrillán és Vulkánban evangélizáló alkalmakat tartani, amihez a petrillai román baptista gyülekezetet és a vulkáni szabad keresztény gyülekezetet vették igénybe, ahol az ottani testvérek besegítettek a hívogatásban és ebben a munkában. A gyülekezet énnekkara és a gyülekezet gyermek csoportja is szolgáltak. Ebben az idoben több kiesett tag is visszatért közösségünkbe, és egy román testvérnővel is szaporodott gyülekezetünk, aki férjét követve hívővé lett, és hozzánk kívánt tartozni.
Ebben az időben Kiss Lászlóné, Bertan néni is gyakran elkisérte férjét és újra alakult a nőiköri csoport, mely 2 hetente tartotta összejöveteleit.
Ebben az időszakban újra alakult a pengetős zenekar is, Oláh Csaba testvér által.

ALBERT ISTVÁN ZSOLT LELKIPÁSZTOR KORÁBAN: 1998-2006

1998 tavaszán a lupényi gyülekezet visszakapcsolódott a vajdahunyadi gyülekezethez, mivel Albert István Zsolt teológus meghívásával újra alakult a vajdahunyadi körzet. Albert István Zsolt 1998 augusztus l-én vette át a körzetet. Az ő lelkipásztorrá avatásáig, a vajdahunyadi gyülekezetből Katona János diakónus testvér osztott havonként Úrvacsorát. A kezdeti időszakban elkísérte Albert I. Zsolt lelkipásztort a lupényi gyülekezetbe is. Kiss László lelkipásztor pedig 1998 szeptember 6-án elbúcsúzott feleségével együtt a lupényi gyülekezettől.
1999 május 18-án örömnap volt a vajdahunyadi körzetben, amikor a 3 gyülekezet (Vajdahunyad, Lupény, Déva) felavathatta az új lelkipásztorát, Albert István Zsoltot. Ezen az ünnepélyen részt vettek még Simon József (szövetségi elnök), Vékás Zoltán, Bálint Pál, Kiss László lelkipásztorok.
Albert István Zsolt lelkipásztorsága kezdetén a lupényi bányánál nagy elbocsátások történtek, és ez megpecsételte a környék életét és bizonyos értelemben a missziót is.
1999-ben tartottuk meg a 75 éves jubileumi ünnepélyt, amikor együtt ünnepelhettünk sok Lupényból eköltözött testverrel, akik messzirol is eljöttek az ünnepélyre. Ezen az ünnepen a következo lelkipásztorok szolgáltak: Konya József, Kiss László, Vékás Zoltán, Vass Gergely, Bálint Pál, Albert I. Zsolt, Mircea Ursu (lupényi román baptista lelkipásztor) és még sok volt lupényi testvérek bizonyságott tettek.
2000-tol megszerveztük, majdnem minden évben a nyári táborozást a hunyadi gyülekezet táborozóhelyén. Lelkipásztorunk angliai hívő szinvonalas nyelvtanárt is meghívott, s a fiatalok örömmel vettek részt, és áldott élményekkel tértek haza. Ennek eredményeképpen több fiatal is megtért és bemerítkeztek.
Immár hagyományosan, évrol-évre megszerveztük a tavaszi és az őszi evangélizálós alkalmakat, amikor egy-egy fél hetes evangélizálós estéket tartottunk. Vendégigehirdetőink között voltak: ifj. Veress Erno, Székely Béla Dániel, Borzási István, Borzási Gyula, Borzási Pál, id. Veress Erno, Püsök Dániel, Molnár Miklós, Szucs Sándor, Boros József, Vass Gergely, Rajna Ottó, Magyaroszágról Asztalos Imre, Kovács Géza, Mészáros Kálmán, Révész Árpád.
Az elbocsátások és nyugdijazások eredményeként több testvér elköltözött Lupényból, mások az Úrhoz költöztek. Voltak olyanok is akik hoszabb idő után jöttek vissza a gyülekezetbe. Tovább folytatódott a vulkáni missziózás a Szabad Keresztény gyülekezetben.
Ehhez a időszakhoz tartozik még több fizikai munka is amit végeztünk. A imaterem padlófutésének beszerelése, a központifütés felujítása és az imaterem parkettezése.
8 évi szolgálat után Albert I. Zsolt testvért meghívták a bihari körzet testvérísége lelkipásztorának, aki 2006 jun 5-n, pünkösdkor elbúcsúzott a gyülekezettől, s így körzetünk ismét pásztor nélkül maradt.

ÜGYKEZELO LELKIPÁSZTOROK 2006-2009 KÖZÖTT

Bálint Pál lelkipásztor, a kolozsvári missziókerület elnöke, abban fáradozott, hogy a körzet minél hamarább pásztort kapjon. Így szolgált közöttünk 2006 juliusától Boros József testvér, ki Belényesbol látogatott hozzánk havonként, s úrvacsorát osztott. 2007 januárjától Máté Miklós lelkipásztor látogatta rendszeresen gyülekezetünket, és mint ügyvezető lelkipásztor szolgált körzetben egész 2009 októberéig.

ÚJ KORSZAK 2009-TOL DR. VASS GERGELY LELKIPÁSZTORSÁGA ALATT

Dr. Vass Gergely testvér, körzetünk meghívását elfogadta és Aradról Hunyadra költözött. Nagy öröm volt együtt ünnepelni az egész körzettel (Hunyad, Lupény, Déva) a lelkipásztor beiktatást 2009 november 22-én, a vajdahunyadi gyülekezetben. Jelen voltak a következo lelkipásztorok: Bálint Pál, Máté Miklós, Albert Zsolt, úgyszintén Csontos József és Vass András lelkipásztor testvérek is. Aradról elkísérte többek között az énekkar, Zilahról is voltak akik csoportban szolgáltak, és máshonnan is sok vendég érkezett.
Gyermekevangélizációt szerveztünk dr.Vass Gergelyné, Ilona irányításával 2009 decemberében. Ekkor többen eljöttek a városból, a magyar gyerekek, ahol az evangélium a gyerekek nyelvén lett eloadva, sok élvezetes játék keretében.

(Pap Elemér és Borzási Sándor)