A gyülekezet lelkipásztora blogot indított, ahol rendszeresen olvashatók
igehirdetései. Hozzá is szólhatsz mindegyikhez!

Címe: igek.blog.hu

1Kir 18:20-24

         Pluralizmus. Ez az idegen szó a mai társadalmak fontos jellemzője. Azt jelenti: sokféle. Sokféleség uralkodik a világunkban. Magyarországon is közel száz bejegyzett vallás közül választhatnak az emberek. Persze legtöbben az ateizmusnál maradnak. Nem választják, hanem egyszerűen nem váltanak, maradnak abban, amiben felnőttek. De az ateisták is sokfélék. Nem mindegyik teljesen istentagadó. Van, aki úgy hisz Istenben, mint egy titokzatos személytelen erő, mely benne lakozik. Ez már keveredett világnézet. Általánosan megállapítható, hogy ma nagyon sok ember fejében nagy kavarodás van a vallásokkal kapcsolatban.

         Ennek a történetnek a főszereplője egy olyan ember, akinek a fejében nem volt kavarodás. Tudta, ki az Ő Istene, mi az Ő akarata. Látta a kavarodást a zsidó nép vallásgyakorlatában.

Hogyan alakult ez ki? A földművelést a kanaánitáktól tanulta Izráel, szinte természetes volt, hogy átvegye vele a terület illetékes istenét a termékenységet adó Baalt.

Egy részük ezzel nem akarta megtagadni eddigi vezető URát, abban a funkciójában továbbra is őt akarta imádni, a termékenységet azonban Baaltól várta. Ezt bizonyítja Illés kérdése: »Meddig sántikáltok kétfelé?« Ez volt az első lépés, hogy Izráel elveszítse sajátos jellegét, beleolvadjon a környezet politeizmusába, majd azzal együtt tűnjön el később a történelem színpadáról. Annak is megvan az oka, hogy miért épp a Karmel-hegyet választotta Illés. Karmel neve: gyümölcsöskert. Az Efraim hegyének legészakibb folytatása. Messziről sziklás hegyoldalnak látszik, de völgyeit gyümölcsfák, virágok, fenyők, babérok és mirtuszok ékesítik. Már Izráel előtt is volt itt szenthelye a pogányoknak. Dávid alatt került ez a terület Izráel birtokába. Feltehető, hogy már Dávid alatt volt ott az Úrnak oltára. Később elveszítették ezt a területet. Mivel régóta egymás mellett volt ott Karmelen Jahve és a Baal oltára, összefonódott ez a két kultusz. Míg végül az Úr oltárát lerombolták. – Izráel életének romlását ez a kettősség okozza, amelyben élnek. Nem tagadták meg az Urat, de nem bíznak igazán benne. Az Úr mellett Baal szolgálatában is állnak. Illés, mint minden próféta érvényt akart szerezni Isten törvényének. A mózesi iratok pedig sokszor, és sok helyen figyelmeztetnek, hogy ne szolgáljanak idegen isteneket.

5Móz 7:1-6 Amikor bevisz téged az ÚR, a te Istened arra a földre, amelyre már készülsz bemenni, hogy birtokba vedd, és elűz előled sok népet, a hettitákat, girgásiakat, emóriakat, kánaániakat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat: hét népet, amelyek nagyobbak és erősebbek nálad, és hatalmadba adja őket Istened, az ÚR, és te megvered őket, akkor mindenestül irtsd ki azokat, ne köss velük szövetséget, és ne kegyelmezz nekik! Ne házasodj össze velük, ne add lányaidat az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül. Mert eltérítik fiaidat tőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az ÚR, és hamar kipusztít benneteket. Hanem ezt tegyétek velük: oltáraikat rontsátok le, szent oszlopaikat törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki, istenszobraikat pedig égessétek el! Hiszen te Istenednek, az ÚRnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak.

Illésben erősen él az Isten szava.

Testvérek! Ha mi is szeretnénk, hogy tisztán lássunk ebben a sokféleségben, és ne legyen kavarodás a fejünkben, az egyetlen jó megoldás: megnézni, mit mond Isten. Ő képes világosságot adni igéje által. Képes rámutatni, mi az a bűn, ami életemet elválasztja tőle. Mi az, amiben kétfelé sántikálok. Az els tanács tehát, amit Illés példája nyomán tanácsolhatunk: keresd az Igét, hogy tisztán láss, hogy különbséget tudj tenni a jó és a rossz között!

Illés összehívja a Baal-papokat. Nagy a túlerő. Ezek a papok 450-en vannak. Őneki pedig nincs más, csak az Istene. Ha túlerőben érzed magad körül a világi, támadó embereket, jusson eszedbe Illés, és Baal-papok! Elég az neked, ha tudod, hogy a háttérben Istened harcol érted.

Illés határozottan teszi, amit ezek után tesz. Bemutatja, hogy csak két út van. És dönteni kell a kettő között. Most ez a határozottság jelent nekem sokat, amit Illésnél láthatok. De megfigyelhetem ezt Jézusnál is. Határozottan lépett fel, amikor meglátta a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Semmi keresnivalójuk nem volt Isten házában ezeknek! Krisztus megosztja az embereket, mint Illés tette. Vagy elfogadják, vagy elutasítják. Nincs más út. Nem könnyű ezt szelíden az emberek tudomására hozni. Mégis Isten ezt a küldetést adta nekünk.

A harmadik, amit megtanulhatunk Illés példája nyomán, hogy Isten visszaigazolja az övéi hitét. Illés tettét Isten úgy igazolta, hogy még az árokban lévő vizet is felnyalta a keletkezett tűz.

A Baal-papok vergődése a hit nélkül élők nyomorúságára emlékeztethet minket. Mindenféle bolond szokással kötözik meg életüket, ezektől remélve változást.

         Pedig változást csak egyedül a bűneik felismerése, elhagyása, Jézus Krisztus elfogadása tud hozni.

         Hadd foglaljam össze, mit tanultam most ebből a történetből:

1.      Keresd az Igét, ha nem látsz tisztán!

2.      Az Ige kétélű kard, kettéválasztja a dolgokat. Állj ki határozottan az isteni oldal mellett!

3.      Bízd rá magad hittel az Úrra, Ő nem hagyja cserben az övéit!

H

Zsolt 130

 Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. – kiált fel Jónás a hal gyomrában. (2:4)

Mélység. Sokszor letagadjuk, ha ott vagyunk. Nem szeretjük mutatni, hogy baj van. Még Isten előtt se.

A zsoltáros őszinte. Beismeri, hogy a mélységben van. De hogyan kerül a hívő ember mélységbe? Több módon:

1.      Hirtelen odazuhant

Ezékiel könyvében van szó Tírusz királyáról:

Ez. 28,17-18

Szépségedben felfuvalkodtál, rosszra használtad bölcsességedet a fényűzés kedvéért. Ledobtalak a földre, látványossággá tettelek a királyok számára. Sok bűnöddel, álnok kalmárkodásoddal meggyaláztad szentélyeidet. Azért tüzet gyújtottam benned, és megemésztett téged, hamuvá tettelek a földön mindenki szeme láttára.

„Minél magasabbról esik le valami, annál mélyebbre zuhan". - tartja a közmondás.

Nagy kísértés, hogy magunknak tulajdonítsuk azt, ami egyedül Isten szeretetének ajándéka.

2.      A sok bűn szép lassan lehúzta

Járt már valaki mocsaras területen? Kisgyerekként szerettük a patakok mellett az ilyen részeket. De félelmetes volt, amikor egy-egy kalandfilmben igaz mocsarat mutattak, amiben elsüllyedtek az emberek. A bűn mélybe húzza a hívő embert. Minél több bűnterhet cipelsz, annál mélyebbre visz a súlyuk.

3.      Mások oda taszították: botránkozás

Van amikor nem csak mi vagyunk a hibásak.

Lk 17:1-4 Azután így szólt Jézus tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek.  Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra!” Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki.”

A mély sötétjében és hidegében nem jó élni. Főleg annak, akinek van fogalma, hogy milyen meleg és világos van a magasban. De az a szomorú tapasztalat, hogy sokan, akik a mélységben vannak, nem abba fektetik a legtöbb energiát, hogy kijussanak a gödörből,

hanem inkább arra, hogy a lehető legkényelmesebben berendezzék maguknak a gödröt. Luxusgödör a magas hegyek helyett! Milyen ostobák vagyunk, ha így teszünk!

A zsoltáros tudja, hogy mélységének bűnei az okozója, és Isten bocsánatáról beszél. Csak ez tud kihúzni minket. Ezt pedig csak úgy nyerhetjük el, ha egymásnak megbocsátottunk.

Kemény igék, amiket Jézus mond erről: Mt 18:23-35

Isten kegyelmét nem játszhatjuk ki, nem használhatjuk, mint egy értéktárgyat. Csak egyet tehetünk: engedelmesen elfogadjuk, és mi is úgy cselekszünk, ahogy velünk tett az Isten.

A zsoltáros ezután a remény hangján szólal meg. Istent várja. Isten várása nem csak türelem, hanem alázat kérdése.

Isten nem mindig úgy segít, ahogy előírjuk neki. Ő a meglepetések Istene. A reggel el szokott jönni. Nem is olyan messze van.

Ady tanítja nekünk az Istenre várást:

Az Úr érkezése
 
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
 
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborus éjjel.
 
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

H

Péld 16:16-25

          Testvérek ez az igeszakasz nagyon gazdag. Olyan mint egy gyümölcskosár. Ott díszelegnek a tálcán a szebbnél-szebb gyümölcsök. Kérdés, hogy melyikre van most a leginkább szükségünk. Bölcsességről, becsületességről, gőgről, az ige megértéséről,  a beszédről, vagy a hamis útról kell most beszélnünk az Ige alapján. A legnagyobb szükségünk arra van amelyik most szólni tud hozzánk. Az fog a leginkább táplálni. Ami éppen most hozzám szól.

         Ezért választottam a 24. verset. A beszédünk, amit mondunk, meghatároz bennünket. A kommunikáció kutatása egyre fontosabb szerepet játszik a tudományokban. Milyen gyönyörűen össze tudja foglalni ez az igevers azt a fontos elvet, amit a tudomány olyan szárazon képes megtenni: Lépes méz a kedves beszéd. Egyszer alkalmam volt lépes mézet enni. Nagyon különleges. Egyenértékű bármilyen mai egyedi édességgel. Milyen beszédről mondja ezt a Szentírás? A kedves beszédről. Égető szükség van ma a kedves beszédre. Most, hogy kinn voltam Ausztriában, hallhattam egy nagyszerű igehirdetést arról, hogy a szeretet figyelmet igényel. Azt, hogy odafigyeljek a másikra. Olyannyira hangsúlyozta ezt az igehirdető, hogy még idézett is egy gondolatot, mi szerint a szeretet munkája az odafigyelés. Ha képes vagy figyelni a másikra, megérzi, hogy meg akarod érteni, és nyíltabb, őszintébb lesz hozzád. Ami miatt most szóba hoztam ezt az igehirdetést, a következő gondolata ennek az amerikai testvérnek:

„Légy kedves az emberekhez, mert akivel csak találkozol, mind harcol.” Mindenkinek sajog a belseje valamitől. Nagyon megérintettek ezek a szavak. Olyan sok fájdalmat hordoznak a lelkükben az emberek, és olyan nagy éhség van bennük a szeretetre, hogy azt nem is sejtjük. A szeretet sok összetevőből áll, de mindegyiket kimutathatom, beszédben, és tettekkel is. A szeretet összetevői:

·         Gondoskodás:        cselekvő szeretet
·         Jóság:                       összetartozunk
·         Kedvelés:                 örülök a másiknak
·         Barátság:                 a legerősebb kapcsolat
·         Bőkezűség:              nagylelkű szeretet
·         Szánalom:                együttérzek veled
·         Megbocsátás:          nincs bennem semmi ellened

Ahhoz, hogy ezeket tenni tudjuk, először nekünk kell merítenünk a szeretet forrásából. Hadd térjek egy kicsit ismét vissza az említett igehirdetésre. Beszélt még a testvér arról a jelenségről, hogy előfordul, hogy egy velünk beszélgető személy nehezen akar elbúcsúzni tőlünk. Már ott állunk az ajtóban, mégse találja a beszélgetés végét. Azt mondta erre egy keresztyén lelkigondozó, hogy valami hiányzik neki, és ez a valami az áldás. Áldásra van szüksége. Ez is nagyon elgondolkoztatott. Ugye nekünk a köszönésünk áldáskívánás. De van-e ma még ennek tartalma? Mikor érzeted utoljára, hogy valaki áldott téged? Érzed ennek a hiányát? Látod, hogy ha neked hiányzik, mennyivel inkább annak, aki nem tud tőled elbúcsúzni, mert vár valamire?

Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.

Kedves a beszéded? Ha az, lehet még inkább azzá. Ha nem érzed annak, azzá válhat.

Az Újszövetség is tud a kedves beszéd fontosságáról: Kol. 4,6

Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.

Az emberek megérzik hogy a szavaink mögött ki rejtőzik.

Engedd meg nekik, hogy a szereted érezzék meg.

Nem beszéltem még az igevers második feléről: Édes a léleknek és gyógyulás a testnek. De melyik léleknek, és melyik testnek? Aki mondja, vagy aki hallgatja a kedves beszédet? Úgy gondolom, hogy mind a kettőnek. A szeretet olyan ajándék, hogy ha adod, akkor neked csak több lesz belőle.

A mi Urunk ebben is példa előttünk. Ma, ha beszélgetni akarsz egy hajléktalannal, részegessel, leromlott emberrel, nagyon nehéz dolgod van, hogy ne elutasítással találkozz. Krisztust viszont nem zavarták el a bűnösök. Kedves szava volt hozzájuk. Ezek a szavak Isten Országát magyarázták el az ő nyelvükön. És itt hadd említsem végül a kedves beszéd igazi jellemvonását: a kedves beszéd attól válik igazán kedvessé, ha nem mi mondjuk, hanem Isten beszél általunk. Az a Szentlélek, aki pünkösdkor tucatnyi nép nyelvén szólaltatta meg az apostolokat, képes a én és a te ajkadat is felhasználni, hogy Istent hirdesse. Beszélgess Istennel sokat, és amit megértettél, azt mondd el másoknak is. Ha valóban Isten mondta neked, akkor a másiknak is fontos és érdekes lesz. Beszédetek legyen kedves. Olyan kedves, mint amilyen kedvesen Isten beszél teveled a csendben.

H

Mk 4:35-41

         „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”- ez a kérdés tör fel a tanítványokból, amikor mindezek megtörténnek velük. Ma este legyen nekünk is ez a nézőterünkben: kicsoda Jézus? Ez a kérdés meghatározza azt, hogy milyen keresztyének vagyunk. Könnyen beszűkül a Krisztusról alkotott képünk. Könnyebb Őt csak Istennek, vagy csak embernek látni, mint mindkettőnek. Ebben a történetben a Szabadító Jézussal találkozhatunk.

         Hogyan kerültek a tanítványok ebbe a viharba? Minden simán történt. Jézus egész nap tanított, és a nap végén azt mondta, evezzenek át a túlsó partra. Nincs ebben semmi különös. Jézus tanítványai többnyire halászok voltak. Ismerték a Genezáretet, gyakorlott mozdulatokkal ereszkedtek a vízre. Követték Jézus utasítását.

         Krisztus parancsát nem mindig nehéz teljesíteni. Néha olyat kér, amit jól tudunk, amit már sokszor csináltunk. Ezekben a helyzetekben az engedelmességünket keresi csak.

         A tanítványok azonban itt most bajba kerültek az engedelmességük folytán. Hogyan lehetséges ez?

          Úgy, hogy Jézus sohasem mondta, hogy ha őt követik, nem fognak veszélybe kerülni. A Szentírás máshol sem utal erre. Érkezhetnek váratlan viharok, és érkezni is fognak. Legjobb hát minden pillanatban készen lenni rá. Aki beveszi életének hajójába Jézust, az el lehet készülve rá, hogy ha eddig nem is, de ezután nem lesz sima a víz körülötte. És a folytatásra nézve is így van. Egy mondás szerint:

Isten néha lecsendesíti a vihart, néha hagyja, hogy a tomboló vihar csendesítse le gyermekeit.

Nézzünk egypár bibliai személyt, aki viharba került, amikor Jézussal találkozott!

·         A gazdag ifjú

Követni akarta Jézust, de arra nem számított, hogy emiatt a viharba, ellentmondásba keveredik. Nem számított rá, hogy súlyos döntést kell meghoznia. Ezzel a viharral a szívében ment tovább.

·         A Mt. 8,19-22-ben szereplő két tanítvány

Egy írástudó odament, és így szólt hozzá: „Mester, követlek, akárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.” De Jézus így szólt hozzá: „Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!”

Viharba kerültek ők is, mert másra számítottak. Jézus nem kiszámítható, bármennyire szeretnénk is.

Eddig arról beszéltünk, hogy hogyan kerülünk viharba. Most nézzük Krisztust, akiről most állapítottuk meg, hogy nem kiszámítható. A továbbiakban is igazolja ezt. Két meglepetést is okoz a tanítványoknak. Egy negatívat és egy pozitívat.

         A negatív. Jézus a vihar ellenére alszik. Annyira fáradt lenne tán? Lehetséges. Azonban az is lehet, hogy a vihar nem elég ok neki arra, hogy felkeljen. Lehet, hogy vár valamire. Arra, hogy kiáltsanak hozzá az övéi. A tanítványok kiáltanak, de csúnyán. Szemrehányóan. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”

Gyakori a panasz a kórházakban: ha Istennek igazán szerető szíve lenne, nem engedné meg, hogy így kínlódjam!

A válaszunk: nem igaz, hogy az Isten nem törődik az emberrel! Sőt, inkább arra vár, hogy a magunk nyomorúságai közepette törődjünk már végre Ővele, kiáltsunk utána! Ő még az ilyen szemrehányó közeledést sem utasítja el, ahogy a tanítványok jöttek.

         Jézus tehát felkelt, és ekkor jött a második meglepetés. Csodát tesz egyetlen utasítással. Ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Hallgass el, némulj meg!” Szavainak engedelmeskedik a természet.  Olyan, mintha csak a szolgája lenne. Ebből a távlatból jól érthető a Mt 28:18

Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.

Jézus megszabadította őket. Milyen vigasztaló ez!

Semmiféle hullám sem csaphat magasabbra, mint ahogyan ő engedélyezi!

Nincs senki és semmi ezen a világon, ami ne lenne az ő uralma alatt.

A második meglepetés nagyobb az elsőnél. Hát Krisztus tényleg szabadító Úr? Tényleg képes megszabadítani? Hiteddel elérheted őt, és Ő pedig bemutatja kicsoda is ő valójában.

H

Mt 21:33-44
Utoljára fiát küldte el

     Dávid nem sejtette, hogy Nátán a tantörténetben majd őrá fog utalni (2Sám 12). A farizeusok sem gondolták, hogy Jézus hirtelen kérdésére (Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?) saját magukat fogják elmarasztalni. Jézus elérte azt, hogy ők mondják ki önmagukról, hogy gonoszak.  Bár még nem ítélték halálra Krisztust, ők fogják azt megtenni. A szőlősgazda fiát sem fogják kímélni. A gonosz szőlőművesek persze nem kapták meg az örökséget. Ezt a farizeusok is világossá tették válaszukban: a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében. Más munkások kellettek Jézusnak. Azokat, akik gyerekkoruktól kezdve tanulmányozták az Írásokat, nem tudta használni. Halászokat, vámszedőt, egyszerű kétkezi munkásokat választott tehát, hogy legyenek a tanítványai. A gonoszoktól pedig elvétetett az Isten Országa.

     Az tehát, hogy mennyire tud használni Isten, nagymértékben függ attól, hogy mennyire becsülöd szolgáit, akit hozzád küld az Úr. Lelkipásztorodat, lelki vezetődet, és aki őket küldte, az Isten Fiát teljes tisztelet illeti. A feladatunk: Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak (Zsid 13:17a).

H

Ézs 61:1-2a
Bekötözi a megtört szívűeket

Kik ennek a prófétai üzenetnek a címzettjei? Nem babilóniai foglyok, hanem a hazatért gyülekezetnek az a része, mely nyomorba jutott, eladósodott és rabszolgává lett. Ezeknek hirdet örömhírt a próféta: jön az Úr kegyelmének esztendeje, az adósságok elengedésének éve! Szegénység, belső bajok, csüggedés, gyászolás és böjt jellemezte a hazatértek életét. Vajon képesek voltak-e megérteni, elhinni ezt a távoli, valószerűtlen örömhírt? Mi tenné ezt megfoghatóbbá?

     Ha jönne valaki, aki ezt érti, és akinek semmi sem drága azért, hogy megértesse másokkal, akkor biztosan. Krisztus teljes joggal vonatkoztatta magára ezeket a szavakat a Lukács 4-ben.  Az ő jelenlétében olyan friss levegő árad az életünkbe, amelybe szippantva már elhisszük, hogy tőle szabadulás érkezik életünk nyomorúságaiból. De igénk többet is mond. A prófétai egyes szám első személy Istentől kapott elhívástudatról beszél. A próféta ezt hitte magáról is.  Krisztussal együtt én is képes vagyok örömhírt vinni, sebet kötözni, szabadulást hirdetni, és szabadon bocsátani!

H

2Kor 8:9
Szegénnyé lett értetek

       Otthagyni a sokat a kevésért: nem gazdaságos cselekedet. Elhagyni a testnélküliség könnyedségét egy fájdalmat érző, szenvedő testért: „kényelmetlen ” csere. Menyegzős házból gyászolók lakhelyébe belépni: lélekkínzó viselkedés.  Isten dicsérő angyalkarok muzsikája helyett szűnni nem akaró sírást, jajgatást hallgatni: kiábrándító vállalkozás. Az egyedül szent, tiszta helyről a bűnben, sárban élők közé menni: ostoba tett. Olyan társaságból távozni, akikkel mindenben egyetértek, hogy olyanok közé menjek, akik gyűlölnek engem azért, aki vagyok: bolond elhatározás. A mindentudás felhőjét elhagyni, hogy olyanokat tanítsak, akik a legegyszerűbb igazságot sem akarják elhinni: minden energiát felemésztő tevékenység. A világosság fényes otthonából távozni a sötét életek, a gonoszság világába: esztelen gondolat. A vakoknak elmagyarázni a színeket: kilátástalan feladat. 

     Ezt a kényelmetlenséget, ostobaságot, bolondságot, esztelenséget és kilátástalanságot vállalta értem és érted Krisztus. Te mit vállalsz Krisztusért?

H

Lk 2:25-32
Meglátták szemeim üdvösségedet

      Meghalni nehéz. Legalábbis békében, boldogan meghalni. Nagyon kevés ember búcsúzik így az élettől. Simeon ezek közé tartozott. Mi volt a titka az ő meghalni-tudásának? Az, hogy mielőtt meglátta volna a halált, meglátta Jézust.  Szívéhez szorította azt a csodálatos valakit, akiben megtestesült az isteni győzelem a bűn és a halál felett. Minden bizonnyal nyomasztotta őt is a sír enyészetének gondolata. De ez az ember először az Üdvözítőre nézett. Először az isteni gyermekre emelte a tekintetét, és utána az örök Bíróra. És így a halál és az ítélet elvesztették számára a rettentésüket. Simeon ígéretet kapott, hogy nem lát halált, mielőtt meg nem látja az Úr Krisztusát. Valóban félelmetes dolog előbb meglátni a halált, mint Jézust. Jézus nélkül borzalmas a halál, mert Isten ítélőszéke elé állít. Ott pedig mi lesz velem, ha nem láttam előbb Jézust? A mi szemeink többet láthatnak, mint amit egykor Simeon láthatott. Láthatják Jézus halálát, és feltámadását. Ha valaki hisz Őbenne, ha meghal is, él. Ez a hit bizonyossága. Nem az öregek halnak meg világunkban, hanem mindig az aki, éppen következik a sorban. Ha épp te vagy a következő, válaszolj erre a kérdésre: látták-e már szemeid Jézust?

H

Zsolt 15.
Uram, ki lehet sátradnak vendége?

       Egyes elméletek szerint ezt a zsoltárt a bibliai időkben a következők szerint használták fel: a zarándokok felmentek Jeruzsálembe. Amikor megérkeztek, a kapuban feltették neki a kérdést: ki tartózkodhat a szent hegyen? A választ, a belépés feltételeit vélhetően egy pap mondta el a kapunál.

Gyülekezeteinkben sokféle ember tartózkodik. Még konkoly is előfordul a búza közt. De ez a zsoltár nem azt kérdezi, hogy ki mehet be a templomba. A templom nyitott. Ám az Úr sátrának, Isten országának vendége csak az lehet, aki átment a szoros kapun. Ott, ahol nem fér át a bűnnel megtömött hátizsák.

A 15 zsoltár ebben a néhány versben egy olyan ember képét rajzolja elénk, aki feddhetetlenül él. Három területet körvonalaz, és fejt ki: a belsőnket, jellemünket (feddhetetlenül él), külső tetteinket (törekszik az igazságra), gondolatainkat és beszédünket (szíve szerint igazat szól).

     Elérhető-e számunkra e zsoltár magas mércéje? A szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által teljes bizalmunk lehet (Zsid 10:19) De csak az az egyház győz, aki folt és ránc-, és szeplőmentes lesz. (Ef 5:27)

H

Zsolt 17.
Öröm tölt el, ha meglátlak, amikor felébredek

       Előfordul, hogy néha bűntudattal fekszünk le. Nem kell csodálkozni, ha ilyenkor lelkiismeret-furdalással ébredünk. Ez a zsoltár valószínűleg utólagos lejegyzése egy éjszakai imádkozásnak. Vívódik ez az ember. Keresztyén életünk sem mentes a vívódástól. Milyen nehéz elviselni például, ha egy adott esetben nem akarják elismerni az emberek az ártatlanságomat. Segít, ha hittel az Úrra nézek: Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot. (2.vers) Ha csodára is van szükség ahhoz, hogy kiszabaduljak a csapdából, akkor várom a csodát az Úrtól. Hiszen ő véghezvitte Krisztusban a szabadítás legnagyobb csodáját: az emberiség megszabadítását a bűn hatalmától. Ha ártatlan vagyok, bizalommal fordulhatok Uramhoz: Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte. (1Jn 3:31-32)

     Vívódó emberünk végül is akkor látta meg Isten arcát, mikor felébredt. De ennek az volt a feltétele, hogy éjjel keresse őt. Ne feküdj le úgy, hogy nem kerested Istent, hogy nem töltöttél lámpádba olajat! Ha jön a vőlegény, így nem fogsz balga szűznek bizonyulni! (Mt 25:1-13)

H

Zsolt 18:1-20
Szeretlek, Uram, erősségem!

       Kijelölt igénkről a szerelmesek viselkedése jut eszembe. Akiket szeretünk, becézgetjük. Ezerféleképp elnevezzük, kedveskedünk neki. A zsoltáros így becézi Urát: kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram (3. vers). Igazán szereti Őt, mert kimentette a halál kötelei, a pusztító áradat, a sír kötelei, a halál csapdái közül (5-6. vers). Mennyi szenvedést élhetett át ez az ember, ha ilyen erős képekkel tudja csak jellemezni azt! Nagyon várta hát „szerelmesét”, aki megérkezett, de nem akárhogyan. Az eget is lehajlította, a föld is beleremegett. Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. Az egymás iránti vágyódást, a szabadító eljövetelét fenséges természeti képekkel tudja csak kifejezni a zsoltáros. Azt, ami történt vele csak így lehet elmondani. A televízió, a ponyvaregények tele vannak szerelmi történetekkel. Ez a „love-story”, szerelmi beszámoló azonban más. Itt arról olvasunk, hogy Isten mennyire szereti az embert, és az ember az Istent. A zsoltáros szerint Isten miatta tette ezt: megmentett, mert gyönyörködik bennem (20. vers). Milyen helyet kap ez a szent érzelem a te életedben?

H

Zsolt 19:8-15
Az Úr döntései igazak

     Mint ahogy a természet egyik legfőbb csodája a Nap, az akkori Szentírás, az Ószövetség legfőbb csodája a zsoltáros számára a törvény, a Tóra. Milyen jellemzőket ad a törvényről? Tökéletes, határozott, helyes, tiszta, igaz, kívánatos. Milyen hatással van ez az Istent kereső emberre? Felüdíti a lelkét, bölccsé teszi, megörvendezteti a szívét, ragyogóvá teszi a szemét. Gondolkozzunk el ezen. Mózes öt könyvéről mondja ezt a zsoltáros. Ma, ha valaki elkezdi olvasni a Bibliát, elakad Mózes 3. könyvénél. Száraznak, és érthetetlennek látja. A zsoltárosnak arra is elég volt, hogy így áradozzon róla. Nekünk sokkal nagyobb Bibliánk van. Olvashatjuk az Újszövetséget. Tudhatunk Jézus Krisztusról, ismerhetjük életét, halálát, feltámadását. Milyen hatással van ez rám? Olvasom-e annyit és úgy, hogy ez igaz legyen rám: felüdíti a lelkem, megörvendezteti a szívem, ragyogóvá teszi a szemem? Spurgeon mondta: A széthulló Biblia rendszerint olyan embernek a tulajdona, aki maga nem hullik szét. Isten Igéje helyre tesz, alázatban tart, és még felsorolni is sok, hogy mi mindent tesz.  A Krisztus beszéde lakjék bennünk gazdagon!

H